A gazdaság a vidámparki Elvarázsolt Kastélyba tévedt, s a torz tükrök előtt most kövérebbnek látszik, mint valójában. Főként, hogy a régió országai, az uniós tagok eközben soványító tükrök elé állnak. A torz tükrökben torzulnak a viszonyítási pontok, s ennek nyomán torzulnak a napi események is. A forint a héten három éves csúcsra ért fel az euró ellenében - hála a tükröknek, de azért nemcsak nekik.

A gazdaságpolitika évekkel ezelőtt elszakadt a világ főbb folyamataitól. Nem tudta kihasználni a kedvező helyzeteket 2005-2006-ban, amikor az a pénzbőség keletkezett, amelynek ma a levét iszszuk, de akkor jóval alacsonyabb kamatot tett volna lehetővé nálunk is. Amikor az unió önmagához képest kimagasló növekedési iramot diktált 2007-ben, a magyar gazdaság rendkívül szerény, alig egy százalékos bővülést mutatott fel. Ezzel fizetett a korábbi évek költekező, pénzügyi egyensúlyt rontó, sokszor teljesen ésszerűtlen döntéseiért. Az idén az EU és benne környező riválisaink is lassítanak. Részben az amerikai jelzáloghitel-válság, részben a baltiak meg a szlovákok fenntarthatatlanul gyors irama miatt. A magyar gazdaság ebben a közegben próbál lendületet venni.

S ez mintha sikerülne is. A múlt évhez képest valamivel gyorsabban növekszik a gazdaság, hiszen a megszorítások jó része már kikerült a rendszerből és a statisztikai bázisokból. Csökken a költségvetés hiánya. Javul a külső pénzügyi egyensúly. Másutt romlik. Apad az áremelkedések üteme, másutt ennek az ellenkezője zajlik. Azok az országok, amelyek a világgazdasággal összhangban fejlődtek, most érzik az élelmiszer- és energiaárak elszabadulását, mi viszont a 2006-os, 2007-es adó- és központi áremelések hatásának elmúlása miatt ezt is kissé másképp éljük meg.

Az "erős valuta egyenlő erős gazdaság" képletet az utóbbi hat-hét év egyébként is alaposan kikezdte. A gazdaság azt a különös helyzetet produkálta, amelyben a termelékenységtől, majd a romló pénzügyi egyensúlytól függetlenül, pusztán a jó magas kamat miatt tudott többször is erősödni a forint, és nagyon alacsony szintre kerülni az infláció. Az idő azt a néhány szakértőt igazolta, aki azt mondta, hogy ez fenntarthatatlan és káros. Káros, mert a 2000-es évek elején az agyonerősített forint a kelleténél és a lehetségesnél előbb számolta fel az exportban az árfolyam miatt versenyképtelenné vált magyar könnyűipart, s tette utcára tömegesen az alacsonyan képzett embereket. A mai kilábolási forgatókönyvek rájuk is mutogatva nevezik meg a magyar gazdaság rákfenéjeként az alacsony foglalkoztatást, a segélyből élők nagy számát, és a munkára nem ösztönző szociális rendszert. A mai erős forintot az utóbbi két hónap nagy kamatemelései és a további emelések ígéretei is kikényszerítették, holott a javuló mutatók és a kivitelre káros hatások miatt indokoltságuk megkérdőjelezhető.

Varázstükörképünk, erős forintunk persze abba az illúzióba ringathat sokakat, hogy a dolgok kezdenek helyrerázódni, régiós öszszevetésben sokkal jobban állunk, vagyis a következő években jól ellehetünk érdemi változtatások nélkül. A tragikus leszakadás megelőzésére ez elegendő, de a felzárkózáshoz, az üzleti bizalom visszaszerzéséhez, a magánberuházások élénkítéséhez édes kevés.