Mint emlékezetes, kilenc évvel ezelőtt, a barcelonai Nou Camp stadionban a Bayern München a véghajráig vezetett, és azért csak 1-0-ra, mert a mérkőzést uraló bajor csapatból Jancker és Scholl is a kapufát találta el. Aztán Giggs leperdült lövését Sheringham váratlanul a hálóba továbbította, majd Solskjaer piszkált bele az ötösön egy keresztbe szálló fejesbe, és lábáról a léc alá jutott a labda (2-1). Így jutottak a németek - pillanatok alatt - a mennyországból a pokolba...

Most 1-1 volt, nem 0-1, amikor előbb Drogba húszméteres lövése jött vissza a bal kapufáról, majd a hosszabbításban Lampard labdáját mentette a léc a mindkét esetben nézőnek tetsző Van der Sar helyett. Majd a ráadást követő tizenegyes-párbaj ötös sorozatában már csupán Terry volt hátra, és ha a hálóba küldi a labdát, a Chelsea nyer, a csapatkapitány azonban a rúgás közben megcsúszott, sőt majdnem hanyatt esett, és mellé lőtt. Így folytatódhatott a sorsjátékos küzdelem, amelyben a Manchester United ütötte meg a főnyereményt...

A szépségdíjat ugyan nem vitte el a kevés látványossággal szolgáló, zaklatott légkörű és a sorozatos játékmegszakítások miatt meglehetősen vontatott találkozón, de ez nyilvánvalóan nem is érdekelte. Európában mindinkább a pénz diktál, nem a futball, ennek megfelelően az angol fair play-t is csak a javíthatatlan romantikusok emlegetik. Igaz, a moszkvai Luzsnyiki stadionba kihelyezett szigetországi kupadöntőn csupán tíz angol játékos lépett pályára (a manchesterieknél Brown, Ferdinand, Hargreaves, Carrick, Scholes, Rooney, a londoniaknál Terry, Ashley és Joe Cole, valamint Lampard), s amióta a külföldi futballisták "megszállták" a Premier Ligát, nem is kérhető számon a hagyományos angol szellem. Vér, veríték és londoni könnyek - ezek voltak a döntő jellemzői, már azon túl, hogy a rendes játékidő első félidejében a Manchester United, míg a szünet után (az addiginál nagyobb tempóban) a Chelsea dirigált. De hiába tartotta nyomás alatt ellenfelét, ha a már említett Drogba-kapufáig egyetlen helyzetet sem tudott kialakítani a fordulást követő periódusban. Azt a lövést pedig a 78. percben eresztette el a csatár...

A Manchester történetébe természetesen bevonul a győzelem, már csak azért is, mert ötven esztendeje zuhant le Münchennél a United együttesét szállító repülőgép, és az MU negyven évvel ezelőtt nyerte el először a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (Londonban, a hosszabbításban Eusebio Benficája ellen). Sir Bobby Charlton a katasztrófát túl-, a BEK-diadalt - amelyben két góljával főszerepet játszott - átélte. S a sors most újból megajándékozta.

De a szerencse igazi lovagja nem más, mint a másik Sir, Alex Ferguson...

Helyzetkép

Közzétette nézettségi adatát a Bajnokok Ligája döntőjéről az MTV: eszerint a több mint háromórás műsort átlagosan 938 ezer érdeklődő látta, vagyis a tévézők negyede követte figyelemmel a Manchester United és a Chelsea mérkőzését.

A múlt heti nézettségi lista alapján a BL-finálé nem került volna be az első tizenöt műsorszám közé. Érdekességképpen néhány mutató: az első helyezett Barátok közt című szappanoperát (RTL Klub) 1700406-an követték, miközben a Derült égből Polly elnevezésű film (TV 2) 1345788, a Doktor House (TV 2) 1236641, a Miami helyszínelők (RTL Klub) pedig 1191643 televíziózó kíváncsiságát keltette fel. (Munkatársunktól)

Sir Alex és víg együttese