Még a hét elején egy fiatalember megdobta tojással a Microsoft vezérigazgatóját, aki a közgázegyetemen tartott előadást. Az esemény egy napig volt hír a világsajtóban, megnézte persze Magyarország is a híradóban, ám ha most rákérdeznénk, hogy milyen színű trikó volt a fiatalemberen, Magyarország aligha adna pontos választ.
Tojás
Pedig maga az aktus eléggé figyelemreméltó volt. Ez a fiatalember, akit egyébként az egyik internetes honlap eléggé mulatságosan terroristának titulált, rövid szózat után három tojást hajított a Magyar Köztársaság ellensége felé, ám egyik sem talált. Holott a célzott személy csak a második tojás után bukott le védelmet keresve a pulpitus mögé. Ez szégyenletes teljesítmény. Nekem a férfiúi hiúságomat már az is sérti, amikor március tizenötödikéken a Petőfi-szobornál állomásozó, komoly tojáskészletet felhalmozó magyar szabadságharcos erők képtelenek Demszky főpolgármestert úgy igazából, férfiasan eltalálni; jó, azok az emberek többnyire mulatságos amatőrök.
Ám ez a fehér trikós fiatalember profi volt. "Te és a céged elraboltátok a magyar emberek 25 milliárd forintját", kiáltotta kissé emelt hangon, ám egyáltalán nem meggyőzően, inkább csak mint aki gyorsan le akar tudni egy feladatot. Semmi szívből jövő nem volt a hangjában, ami hitelesítette volna a szavait, pláne a tojások ívét, nem lettem volna meglepve, ha a farzsebéből kilóg a számlakönyve; a feladatát teljesítette, kéretik a honoráriumot nyolc napon belül átutalni.
Pár nappal előtte újpesti szurkolók döntötték be a kerítést a paksi futballpályán, a sajtó botrányról beszélt. Közben azonban azt is mutatta a tévé, hogy a vendégszurkolók és a helyi biztonsági őrök két akció között kedélyesen társalogtak, hogy ne mondjam, prézsmitáltak egymással, majd mintha az órájuk jelzett volna, hirtelen egymásnak estek. Annak idején én szenvedéllyel mentem neki a kerítésnek, velem alkudozni, tereferélni nem lehetett, apáink hitével hittem, hogy a bíró anyja csakugyan a Rákóczi téren kelleti magát; a kor arra jó volt, hogy az ember megtanulja, hülyének is csak teljes odaadással szabad lenni.
Ma már elkurvult ez is. Kifejezetten unalmas lett a protestáló, de szenvedély nélküli arcokat látni. Az a kevés, de eredeti arc, aki legalább élettel töltötte meg az utcát, eltűnt, vagy egyszerűen csak hazavitték az ápolók, a többi pedig akár a közgázról is lehetne az a hideg tekintetű fiatalember: jelentéktelen és unalmas.
Igaz, egy másik portál negyvennyolc és ötvenhat örökösének nevezi...
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
