A népbíróság annak idején tanúk meghallgatásával, de konkrét bizonyítékok hiányában hozta meg döntését. A vád szerint 1940-ben, amikor a magyar honvédség bejött Észak-Erdélybe, Wassék korábbi - a két világháború közötti időszakban elszenvedett - sérelmekre hivatkozva eszközölték ki a Vasasszentgothárdra és Omboztelkére érkezett magyar katonatiszteknél, hogy két helyi románt és két, ottani rokonoknál tartózkodó magyar zsidó lányt kivégezzenek. A magyar katonák agyonlőtték az omboztelki görög katolikus román papot, Bojor Andreit, miként családját és a vendégségben náluk tartózkodókat, valamint magyar nemzetiségű cselédlányukat is kiirtották.

Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd Wass Albert védelmében olyan román katonai és külügyi levéltárakból előbányászott írásos bizonyítékokat mutatott be a bíróknak, amelyekről a népbíróság 1946-ban nem tudhatott, és erre alapozva kérte a perújrafelvételt. Ezek a bizonyítékok 1941 márciusából származnak (a gyilkosságok 1940. szeptember 23-án történtek), a tanúvallomások viszont csak 1945 őszén kerültek rögzítésre. Az egyik román titkosszolgálati akta meg is nevezte a felbujtókat: Wass Endrét, az író apját, illetve Körösi József későbbi omboztelki polgármestert, valamint Szakács Sándor mezőszavai lakost. A népbíróság Körösit felmentette, és helyette Wass Albertet ítélte el.

A perújrafelvételt korábban a kolozsvári ítélőtábla tárgyalta, amelynek szintén negatív döntését Wass Endre ügyvédje már csak a bukaresti legfelső bíróságnál fellebbezhette meg. Románia 1977-ben Wass Albert kiadatását kérte az Egyesült Államoktól. Az amerikai igazságügyi minisztérium bűnügyi főosztálya úgy értékelte, hogy az író bűnössége nem bizonyítható, és a kiadását megtagadta.