Miért hagyják el a diplomások az országot, illetve vissza akarnak-e térni hazánkba? - erre kereste a választ a Magyar Tudományos Akadémia felmérése. A válaszadók zöme kint marad, mert a hazai viszonyok taszítják őket.
Elvileg jönnének, gyakorlatilag kint maradnak
A magyar diplomások elvándorlásával foglalkozó kutatáshoz - amelyet a Nyugati Magyar Tudományos Tanács kezdeményezett - huszonkilenc országból 358 értékelhető kérdőív érkezett vissza. - Ami a kiköltözés évét illeti, egyértelmű, hogy az uniós csatlakozás jelentősen felerősítette a kivándorlást, ám a jelek szerint ez egyszeri hatás volt a képzettek migrációjára - tudtuk meg Kucsera Tamás Gergelytől, az MTA elnöki főtanácsadójától. A megkérdezettek kifejezetten magasan kvalifikáltak: majd harmaduk PhD-fokozattal rendelkezik, minden tizedik válaszadó kandidátus, négy százalékuk pedig akadémiai doktor.
A jogi, a gazdasági és különösen a természettudományos végzettségűek aránya a kivándorlók közt magasabb, mint a felsőoktatásban, míg a bölcsész-tanári, az egészségügyi és az egyéb végzettségűek aránya alacsonyabb. A külföldre költözés legfőbb motivációja a jobb fizetés, de fontos tényező a szakmai fejlődés lehetősége, és a válaszadókat taszító magyar belpolitikai helyzet is. Külföldön a legtöbben megtalálják számításukat: elégedettségük a jelenlegi munkahelyen minden szempontból magasabb, mint itthon volt.
Arra a kérdésre, vajon egyszer hazatérnek-e Magyarországra, a válaszadók alig több mint negyven százaléka mondta, hogy így tervezi, csaknem harminc százalékuk nyilatkozta azt, hogy nem kíván visszatérni, és nagyjából ugyanenynyien bizonytalanok. Ugyanakkor a hazatelepülést tervezők harmada sem kapkodja el, tíz éven belül nem szeretne viszszajönni. Ezzel összhangban a válaszolók háromnegyede igaznak tartotta magára azt a megállapítást, hogy "hosszú távra rendezkedtem be".
A kutatásból arra lehet következtetni: bár a kutatókat leginkább a fizetések emelésével lehetne motiválni a magyarországi munkára, ez önmagában nem elég. A diplomások itthon maradásához a kutatási szférát, az oktatást, az életkörülményeket, szinte az egész társadalmat érintő, átfogó változások szükségesek - jobb kutatási feltételek, korszerű műszerek, kiszámítható pályázati rendszer. Hogy ez nem lehetetlen, arra példa Finnország, Észtország vagy Írország.
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, a képzettek vándorlása természetes tendencia, a cél csak a folyamat kordában tartása lehet. Kucsera Tamás Gergely szerint a magyar tudósok, szakemberek elmenetele lehet veszélyforrás, de erőforrásként is működhet. Az agyelszívás megfékezése kis befektetéssel nagy hasznot hozhat Magyarországnak.
A Nyugat-Európában élő magyar tudóstársadalom adatbázisának kiépítése is elkezdődött 2005-ben. Ennek keretében az Akadémia intézményrendszerén kívül tevékenykedő, tudományos fokozattal rendelkező magyar, illetve magát magyar származásúnak valló kutatókat és egyetemi oktatókat keresték, s eddig 300 főt találtak meg. Többen a megkeresés hatására felvették az MTA-val a kapcsolatot, illetve külső köztestületi tagnak jelentkeztek. A kutatás során sok olyan személyt sikerült elérni, aki már csak második, illetve harmadik nyelvként, vagy egyáltalán nem használja (ismeri) a magyart. Becslések szerint további 2-3000 magyar származású kutató, oktató élhet a nagyvilágban.
Amíg a kivándorlás csökkenését és a hazatérés növelését automatikusan elősegítő kedvező hazai körülmények nem alakulnak ki, addig különös jelentősége van a külföldön dolgozókkal való kapcsolattartásnak. Az úgynevezett diaszpórapolitikának másutt bevált eszközei vannak, amelyek érdemben segítik az otthoni gazdaság fejlődését.
A világ egyik legismertebb klónozó kutatója, Vajta Gábor már több évtizede külföldön él. Ő 1989-90 lelkes világát érezte igazán magáénak, és sajnálja, hogy elmúltak azok az idők. Úgy érzi, a hazai szakmai hierarchiában ma már nincs helye - gyűlöli a bizottságokat, az értekezleteket - kívülállóként pedig nincs esélye. Külföldön azonban abban a szerencsés helyzetben van, hogy maga választhatja meg azokat, akikkel együtt akar működni. (Tavaly az az alzheimeres malac lett az év legjelentősebb dán tudományos eredménye, amelyet az általa vezetett kutatócsoport egy másik csapattal klónozott.)
Ausztráliában több-kevesebb küszködés után ötvenhat éves korára megvalósulni látszik az, amiről régen álmodott: érdekes munkahely egy igen szép környezetben. Együttműködésre az óhazával továbbra is nyitott, ha van arra érdemes ötlet. Megtiszteltetésnek veszi, ha magyar folyóiratok cikkek bírálására kérik fel, de Vajta Gábor már végérvényesen döntött: kint marad.