És nincs béke Libanonban, ha Izrael és Szíria között hadiállapot van. És Libanon sem csatlakozhat semmilyen rendezéshez, ha nagy szomszédja, Szíria kimarad abból.

A libanoni megállapodás jó dolog. Az alku pontjai azonban arra utalnak: törékeny és bármikor felrúgható alkuról van szó. A Dél-Libanonban és Bejrút népes negyedeiben uralkodó síita Hezbollah és szövetségesei továbbra is fegyverzetük teljében léphetnek fel. Az eddigi kormánytábort olcsó alamizsnával elégítették ki. Az iráni-szír hatalmi befolyást az amerikaiaknak és a határbékére vágyó Izraelnek nem sikerült felszámolniuk. Előrelépés akkor lenne, ha képesek lennének megállapodni Damaszkusszal.

Erre van némi esély. Ugyanis mindkét főszereplő kutyaszorítóban van. Ehud Olmert miniszterelnököt rendőrségi vizsgálatok fenyegetik korrupció gyanúja miatt. Reputációját amúgy is szétrombolta a két évvel ezelőtt balul végződött libanoni katonai kiruccanás. Egy békemegállapodás Szíriával kisegíthetné. Damaszkusz - amerikai klasszifikáció szerint - továbbra is a "gonosz tengelyének" része. Sanyarú hallgatása egy titkos - feltehetően nukleáris - létesítményének izraeli szétbombázása óta arra utalhat, hogy Asszad elnök valami újra készül. Neki is jól jönne a Golán visszaszerzése. Megerősíthetné hatalmát, lekerülhetne az amerikai feketelistáról. Ezért is akarják Damaszkuszban az amerikai részvételt és garanciát. Dacolnának akár az iszlám és arab nacionalista ellenzéssel is. De hát a kényszerbéke is jobb a csendes háborúnál.

Eddig pár száz négyzetméteres földdarabok akadályozták állítólag a megegyezést. Libanon és Izrael között az úgynevezett Seba tanya. Izrael és Szíria között pedig a nemzetközileg elismert határ és az 1967-es hétnapos háborúig érvényes tűzszüneti vonal közötti földdarab. Utóbbit akarják a szírek, akik így hozzáférnének Izrael fontos kincséhez, a Genezáreti-tó édesvizéhez. A vízkivételről állítólag lemondanának, ha az amerikaiak segítenék a tengervíz-sótalanítási terveik megvalósítását. Izrael és az USA is azt szeretné elérni, hogy Aszszad szakítson Iránnal. Erről persze addig nem érdemes beszélni, amíg Washington politikai páriasorban tartja Damaszkuszt. Felvetődik, képes-e fordulatra az utolsó hónapjait számláló Bush-adminisztráció? Az úgynevezett kvartett többi tagja belépne-e ebbe az új kártyajátékba? A térség kifáradt a konfliktusban. A helyi, a regionális és globális politika is szabadulna a rossz politikai döntések (Irak!) súlyától, a terrorizmus miatti elszigeteltségtől, nem akarnak már a szélsőségesek, hivatásos szabadságharcosok véres zsarolásának engedni. A béke megérné a lemondást Izrael legértékesebb területi zsákmányáról is. Asszad felszabadítóként ünnepeltethetné magát, még akkor is, ha a visszaszerzett Golánon 10 vagy 15 évig megmaradnak a zsidó települések, s utána demilitarizált "békepark" lenne a vidék.