A magyar pártrendszer történelmi hagyományai sokal inkább rányomják bélyegüket viszonyainkra, mint az gondolnánk. Pétervári Zsolt, a Méltányosság Politikaelemző Központ veuzető elemzője a rendszerváltás óta kialakult helyzetet és a kilátásokat elemzi az Élet és Irodalomban. A cikk konklúzióját idézzük:

"A jobboldal jelenlegi vezető ereje - a késő dualizmus függetlenségi ellenzékéhez és a gömbösi újjobboldalhoz hasonlóan - társadalmi bázisában együttesen tömöríti a liberális politikai és gazdasági rendszer társadalmi veszteseit. A kádári konszolidáció éveiben hazánkban is kialakuló kétharmados társadalom rendkívül széles középosztálya a rendszerváltás alatti és utáni transzformációs válság éveiben szétesett. A Fidesznek sikerült politikai és gazdasági antiliberalizmusával egyesítenie az államszocializmus alatt kispolgáriasodó, mára azonban nagyrészt a roncstársadalom szélére sodródó, kékgalléros csoportokat (kádári kisemberek) és a háború előtti keresztény középosztály maradékának államelvű értelmiségét, vagyis a Fidesz a legradikálisabb piacpárti erőből mára az inaktívak pártjává vált.
Miként a fiatal demokraták egyesíteni tudták a szabadelvű államreform bal- és jobboldali ellenzőit (tehát sikeresen számolták fel a korábban nagyrészt általuk kiélezett posztkommunizmus-antikommunizmus törésvonalát), úgy volna szükséges végrehajtani a piacpárti reformokban érdekelt rendkívül heterogén jobb- és baloldali csoportok kulturális-politikai egyesítését. Az MSZP esélyeit e téren javítja, hogy a 2002-es választási kampány során már sikerült integrálniuk szavazótáborukba a szabadelvű közép szavazóit a nemzeti közép programjának segítségével.
A 2006-ban indított gyurcsányi reformkísérletnek a márciusi népszavazással nyilvánvalóvá váló kudarca arra vezethető vissza, hogy a szocialisták döntően inaktív (nyugdíjból és különféle szociális transzferekből élő) szavazótáborával kívánt elfogadtatni egy középtávon kizárólag az aktív csoportokat preferáló modernizációs programot úgy, hogy közben nem állt egyértelműen a feltörekvő csoportok oldalára. Létrejöttéhez a hazai balközépnek fel kell vállalnia a késő dualizmus óta létező szerepét, miszerint Magyarországon nincs - a nyugat-európai értelemben vett - baloldal; valójában két jobboldal küzd egymással, egy modernizáló-szabadelvű és egy bezárkózó-keresztényszociális. A miniszterelnöki évértékelő beszéd óta kommunikált baloldali polgárosodás programja azt mutatja, Gyurcsány megértette, a szocialisták egyetlen esélye a versenyelvű középosztály megnyerése, azonban a reformok "bársonyosításának" ígérete az inaktív csoportok felé történő ismételt közeledést és az államreform politikájának elhúzódó válságát valószínűsíti.

Az államreform pártrendszere című cikk itt olvasható>>>>> A tanulmány teljes szövegét a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján tették közzé "A rendszerváltás rendszerének válsága" címmel>>>>