Először fordul elő a futball történetében, hogy két angol csapat találkozik egymással az európai bajnokok tornájának döntőjében, és másodszor történik meg, hogy a moszkvai Luzsnyiki stadionban tartanak kontinentális kupadöntőt. (Az elsőt 1999-ben az UEFA Kupáért vívta a Parma és a Marseille.) Szintén másodszorra rendeznek - az 1972-es UEFA Kupa-döntő után - tiszta angol finálét; harminchat évvel korábban a Tottenham nyert a Wolverhampton ellen.
Kék vagy Vörös tér?
Ami biztos: Anglia már győzött.
Már csak azért is, mert a szigetország a BEK és a BL öröklistáján befogja az egyaránt tizenegy diadalt számláló Olasz- és Spanyolországot. Eddig ötször hódította el a trófeát a Liverpool, egyaránt kétszer a Manchester United és a Nottingham Forest, míg egyszer az Aston Villa. A Chelsea soha nem nyert, sőt finalista sem volt még az első számú európai klubtornán. Játékosainak jó része viszont ünnepelt már BL-diadalt: Anelka és Makelele a Real Madriddal, Paulo Ferreira és Ricardo Carvalho a Portóval, Sevcsenko a Milannal, Belletti a Barcelonával. Ashley Cole és Ballack pedig döntőt játszott az Arsenal, illetve a Leverkusen gárdájának tagjaként, de akkor vesztesen vonult le a pályáról.
Szóval, a londoni sem kezdő csapat...
De mit mondjunk akkor a Manchester Unitedról, amelynek legrégibb motorosa, Ryan Giggs a 758. fellépésére készül az MU együttesében, s ha szerepet kap, megdönti a legendás Bobby Charlton sokáig örökösnek hitt klubrekordját. Az igazi veterán azonban a kispadon ül: a szakvezető Sir Alex Ferguson huszonkét éve lépett hivatalba, s e hallatlanul hosszú idő alatt tíz angol bajnoki címhez, öt FA-, valamint két Liga Kupa-győzelemhez, továbbá egy-egy Bajnokok Ligája-, KEK-, európai Szuper Kupa- és Interkontinentális Kupa-sikerhez segítette a manchesteri garnitúrát. Noha BL-specialistának egyáltalán nem nevezhető (ha nincs rendkívüli szerencséje, akkor az 1999-es döntőben sem fordít a United a végig jobban futballozó Bayern München ellen), ebben az évadban díszlépésben vezette együttesét a döntőbe: csapata veretlenül - kilenc győzelemmel és három döntetlennel - menetelt Moszkváig. Ennél fogva az MU a favorit, de valóban bármi megtörténhet, mert az ellenfelek úgy ismerik egymást, akár a tenyerüket. Talán már unták is a másikat, mert eddig 150 Chelsea-Manchester United mérkőzést jegyeztek a labdarúgás krónikásai. (A mérleg: 65 MU-, 41 Chelsea-győzelem, 44 döntetlen.)
Ferguson vereség esetén is megőrizné posztját; kollégája viszont akkor sem érezhetné nyeregben magát, ha a Chelsea nyerne. Londonban mindinkább azt híresztelik, hogy Avram Grant távozik a klubtól, mivel át kell adnia a helyét a Milánóból érkező Roberto Mancininak. Az olasz bajnok Inter trénerének megkörnyékezése azonban most szünetel: Angliában mindenki a Chelsea-tulajdonos Roman Abramovics hazájára tekint. A Luzsnyikiban ötvenezer angol (összesen 69 500 néző) lesz, és a manchesteriek nem győzik hangoztatni: Moszkvában csak Vörös tér van.
Igaz, ez nem zárja ki, hogy mától Kék is lehet...
Chelsea-Manchester United
BL-döntő, Moszkva, 20.45. Jv.: Michel (szlovák).
Chelsea: Cech - Essien, Ricardo Carvalho, Terry, Ashley Cole - Lampard, Makelele, Ballack, Joe Cole - Drogba, Kalou vagy Malouda.
Manchester United: Van der Sar - Hargreaves, Ferdinand, Brown, Evra - Cristiano Ronaldo, Scholes, Carrick, Park Ji Sung - Rooney, Tevez.
Útjuk a döntőig. Chelsea: Rosenborg 1-1, 4-0; Valencia 2-1, 0-0; Schalke 2-0, 0-0; Olimpiakosz 0-0, 3-0; Fenerbahcse 1-2, 2-0; Liverpool 1-1, 3-2.
Manchester United: Sporting Lisboa 1-0, 2-1; AS Roma 1-0, 1-1; Dinamo Kijev 4-2, 4-0; Lyon 1-1, 1-0; AS Roma 2-0, 1-0; Barcelona 0-0, 1-0.
Lenin szobra és a finalisták címere a Luzsnyiki stadionnál. Historikus kép
