Megállt az idő a földteke egy pontján? A félelmetes óriásgyíkok mégsem haltak ki? Igen, lehetséges.
A komodói varánusz vagy komodói sárkány, ez a kétszázmillió éves rejtély ma is vígan él a maláj szigetvilágban. A Népszabadság DVD-sorozat holnap megjelenő része e titokzatos lényről mesél.
Háromméteres sárkányok Komodón
Részletek a DVD-sorozatról>>>>
Nem messze Ausztráliától, néhány kisebb, összesen alig négyszáz négyzetkilométernyi kiterjedésű szigeten él ez a hatalmas ragadozó. Tényleg hatalmas: három-, három és fél méteres példányok szaladgálnak a maláj szigetvilág e pontján. Ez az állat nyelvével érzékeli a szagokat, ne higgyük, hogy bármi is elkerüli a figyelmét. Az egyméteres mélységbe leásott teknőstojásokat is kiszagolja, majd pillanatok alatt lekaparja róla a homokot. Lesből támadva megmarja a nála háromszor nehezebb bivalyt is, majd kivárja, hogy vérmérgezésben kimúljon az állat.
A varánuszhímek esetében is alapvető tulajdonság a rivalizálás. Mint két sumozó, egymásnak feszülnek és küzdenek, míg ki nem derül, ki az erősebb. A gyengébb sokat veszít: lemarad a kívánatos nőstényekről, s így nem örökítheti tovább génjeit. Ráadásul a győztes alaposan össze is karmolássza, illetve az elejtett zsákmány legfinomabb része sem az övé, hanem a győztesé lesz. A varánuszok társadalmában is az erő a nyerő.
A nőstények harminc tojást is elvermelnek a földbe. A kibújó varánuszcsemeték tudják, mi a dolguk: uzsgyi fel a fára, mert egyébként a nagyobb fajtársak azonnal felfalják őket. Egy-másfél éves korukig a fákon élnek, gekkókra vadásznak, madárfészkeket fosztanak ki. Csak akkor merészkednek le, ha kellően megerősödtek.
Ezek a hatalmas lények kiválóan úsznak, akár tíz kilométert is leküzdenek a tengeren. A feljegyzések szerint az emberhúst sem vetik meg, kilenc ember halála írható a számlájukra. Valamennyi turista volt - a szigeten élő őslakosok ugyanis tudják, hogy miként lehet közelíteni a sárkányokhoz.
Sokan mondják, hogy a komodói varánusz egy másik korból itt felejtett emlék. Jól bírja az éhezést, nem árt neki az sem, hogy a szigetek vulkánjai időről időre hamuesővel borítják be a vidéket. Az erdőtüzeket is megússzák, mert kifigyelik, hogy merre terjednek a lángok.
E túlélőbajnokok egyik példánya néhány hete a fővárosi állatkertben is látható. Nem az a háromméteres óriás, csupán egy egyméteres csemete érkezett hozzánk. De ez is
megnő!