Ne halat adj!

Több képviselőnk csökkenteni kívánja a valóban jelentősen dráguló távfűtés áfáját. Reményeik szerint ez akár 600 ezer család terheit mérsékelheti. Tévhit! Ez senkinek sem jelent majd könnyebbséget. Hogyan döntene az okos politikus, ha azt szeretné, hogy az embereknek valóban jó legyen? Hagyná az áfát 20 százalékon, de a régi és a tervezett új kulcs különbözetéből pár év alatt pályázatok útján - vagy más technikával - leszigetelhetné és korszerűsíthetné az összes panelt.

Jelenleg is vannak ezzel foglalkozó és korlátozott hatékonyságú programok, de az így bejövő évi minimum 20 milliárd forintból ezek volumenét meg lehetne tízszerezni. Így a távfűtéses lakásban lakók az áfa csökkentéssel nyerhető 10-15 százaléknál jóval többet, akár 30-35 százalékot spórolnának úgy, hogy a program végeztével az állam bevétele csak a fogyasztás mérséklődésével arányosan csökkenne. Az energiafelhasználás, és az ebből fakadó energiafüggőségünk, környezetterhelésünk is kisebb lenne. Az áfa csökkentésével csak bebetonozzuk a nemzetközi szinten elképesztően rossz energiahatékonysági mutatóinkat, ugyanis mindenki később hozna döntést a beruházásról, ha kevesebb a szigeteléssel elérhető megtakarítás, és az ehhez nyújtott támogatás is nehezebben elérhető.

Az energia ára éppen azért magas, mert nő a kereslet. Ezért minden kompenzáció csak olyan formában ésszerű, ami a keresletet csökkenti. A rekordot döntő üzemanyagárak szinte borítékolhatóan ugyanezt váltják ki majd a képviselőkből. De itt is van okos megoldás. A jövedéki adók révén az áremelkedésből származó állami pluszbevételt, annak elengedése helyett át lehet irányítani az egyébként is válságos napokat élő tömegközlekedésbe, kizárólag viteldíjcsökkentésre fordítva. Így újra sikerülhet több legyet ütni egy csapásra: az üzemanyag-növekedés miatti inflációt is mérsékli a tömegközlekedés díjának viszszafogása, a támogatás a rászorultabb rétegeknél landol, csökken a tömegközlekedés hátránya az egyéni autós közlekedéssel szemben. Ha a dolog elterjed, azaz több ország is így jár el, az a fogyasztás csökkenésével már az üzemanyagok piaci árát is mérsékli. Ugyanis az üzemanyagár olyan, mint a láz. Sosem a láz a betegség - így válaszol a jól működő szervezet a betegségre. Lehet, hogy abszurdnak tűnik, de az üzemanyagok árának emelkedését előbb lehet megállítani a rárakódó adók emelésével (s a kereslet csökkenésébe való visszaforgatással), mint csökkentésével.

Kürti Gábor

Budapest

Erősek és gyengék

Belgiumban már majdnem eltűntek az utcákról a gyalogosok, kerékpárosok, amikor rájöttek, hogy védeni kell őket - és megváltoztatták a KRESZ-t, amely szerint az erősebb közlekedőnek mindig vigyáznia kell a sérülékenyebbre. Mindenkinek aszerint kell megválasztania a sebességét, hogy van-e sérülékenyebb közlekedő a környezetében. A gyalogátkelők előtt már akkor lassítani kell, amikor a gyalogos még csak a zebra előtt álldogál, jelezve, hogy át szeretne kelni az úttesten. Az autós nem veszélyeztetheti a kerékpárost, és legalább egyméteres oldaltávolságot kell hagynia a járműve és a biciklista között. Ha baleset történik, a gyalogos vagy kerékpáros személyi sérüléséből adódó költségeket a gépjármű-vezető biztosítója fizeti, függetlenül attól, hogy ki volt a hibás. (Kivéve, ha a balesetet szándékosan idézték elő.) A Brüsszelbe érkező magyarok között riadóhírként terjed a belga utakra vonatkozó használati utasítás: "Eszedbe ne jusson megállás nélkül áthajtani a zebrán, ha nem akarsz irtózatos bírságot fizetni! Bánj úgy a gyalogosokkal, mintha hímes tojások lennének." S a Magyarországon felelőtlen autóvezető kezes báránnyá válik. Hasonló a helyzet Európa legtöbb országában. Szinte mindenütt felismerték, hogy aki gyengébb és esetleg néha még véletlenül figyelmetlen is a közlekedése során, annak a büntetése nem lehet halál vagy súlyos sérülés.

Hazánkban az autóvezetők gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják a gyalogátkelőt és a gyalogost, akiknek futva kell átkelniük az úton, vagy negyedórákat várakozni egy-egy átkelő előtt, mert senki nem hajlandó lassítani, megállni, és megadni az elsőbbségüket. A rendőrséghez tartozó Országos Baleset-megelőzési Bizottság erre az áldatlan állapotra egy plakátkampánnyal válaszolt, amelynek szövege a következő: "Legyen a zebrán is körültekintő - Mit ér az elsőbbség, ha nem adják meg?"

Városvezetőink, "szakembereink" szerint a fejlődési szakaszokat nem lehet kihagyni, a motorizáció növekedési pályáját nekünk is meg kell járnunk, és minden rosszat megtapasztalni, hogy aztán viszszafordulhassunk a jó irányba. Ez azonban olyan érvelés, mintha mindenkinek újra személyesen meg kellene tapasztalnia, hogy a légyölő galóca mérgező.

Én olyan országban szeretném felnevelni gyerekeimet, unokáimat, ahol az erősebb vigyáz a gyengébbre. Ahol az figyel fokozottan a másikra, akinek veszélyes eszköz van a kezében. Ahol a rendőrség nem arra buzdít, hogy vigyázzak jobban magamra, ha kedves az életem, hanem betartatja a szabályokat.

Miért írok minderről? Mert tavaly 3491 gyalogost gázoltak el a hazai utakon, ebből 787-et a zebra kellős közepén.

Madarassy Judit

geográfus, Brüsszel-Budapest

Visszautasítjuk a gyanúsítgatást!

A pártalapítványokról szóló törvénynek megfelelően a tavalyi évben az Állami Számvevőszék ellenőrizte a Táncsics Mihály Alapítvány 2005-2006. évi gazdálkodásának törvényességét. Az ellenőrzésről készült jelentés teljes terjedelemben - 26 oldal - megtalálható az ÁSZ honlapján. Az ellenőrzés egyetlen törvénytelenséget, visszaélést, szabálytalan kifizetést nem állapított meg, ezért hát a Népszabadság május 13-i számában közölt cikkében (Baja, Táncsics és a büszkeség) Cs. Kádár Péter az összegző megállapításokból emel ki - a kevésből - néhány elmarasztalást, majd egészíti azt ki saját pejoratív megjegyzéseivel, a részletes megállapításokkal nem bíbelődik. Idézi az ÁSZ megállapítását, hogy az alapító okirat nem rögzíti a kuratóriumi határozatok érvényességéhez szükséges szótöbbség viszonyítási alapját. "Ez azt jelentheti - teszi hozzá -, hogy a határozatok érvényessége elvileg nem minden esetben állapítható meg". Pedig csak annyit kellett volna tennie - nem elvileg, hanem gyakorlatilag -, hogy tovább- lapoz a jelentés 12. oldalára, és ott ezt olvashatta volna: "A kuratórium az ellenőrzött időszakban 15 ülésen 329 határozatot hozott. A kuratóriumi ülésekről készített jegyzőkönyvek és jelenléti ívek tanúsága szerint a határozatokat minden esetben az alapító okiratban előírtak szerinti határozatképes ülésen, a jelen levő kuratóriumi tagok egyszerű szótöbbségével hozta. A kuratóriumi ülésről felvett jegyzőkönyvek és a határozatok tára megfelelt az alapító okirat és az SZMSZ jegyzőkönyv-készítési, hitelesítési és nyilvántartási előírásainak."

Ha Cs. Kádár megkérdez, elmondhattam volna neki, hogy azóta az alapító okirat módosítása az ÁSZ jelentése szerint megtörtént, mint ahogyan pontosítottuk az SZMSZ-ben az elnök és az alapítványi igazgató felelősségi és hatáskörét néhány kérdésben (pl. az igazgató az elnök felhatalmazása alapján készíti elő a belső szabályzatokat, és az elnök felhatalmazásával tartja a kapcsolatot az FB-vel).

Cs. Kádár drámai számokat emel ki az alapítványi támogatások elszámolásáról. Az ÁSZ valóban azt állapította meg, hogy az elszámolások 41 százaléka késve történt meg, de arról szó sincs, hogy a közpénzekkel való elszámolás ne történt volna meg. A jelentés 16. oldalán olvasható: 2006-ról az ÁSZ-ellenőrzéskor összesen 9 db elszámolás hiányzott, ebből 5 esetben már sor került a visszafizetési követelés kibocsátására. Mára a 9 db 3 db-ra csökkent, ezek esetében az alapítvány bírósági eljárást indított el, vagyis minden törvényes eszközzel élünk a költségvetési pénzek szabályszerű felhasználása érdekében. Ezért is utasítom vissza a leghatározottabban Cs. Kádár azon mondatát, miszerint "a kuratórium a csalásokat nem akadályozta meg a számlák záradékolásával..."
A "csalás" szó az ÁSZ-jelentésben nem fordul elő, a számlák záradékolását pedig 2006. január 1-jétől a támogatási szerződések előírják, s az elszámolásnál megköveteljük. Valóban tudom, hogy "mekkorákat lehet játszani a számlákkal", de egyrészt ezért követeljük meg a záradékolást, másrészt a tisztességesen elszámoló civil szervezetek nevében kikérem magamnak ezt a gyanúsítgatást! Igen komoly bűnünk, idézi Cs. Kádár az ÁSZ-jelentés azon megállapítását, hogy a számviteli politika nem rögzítette az alapítványi célú tevékenység közvetett és közvetlen költségeinek elkülönítésének módját és szabályait, csak éppen a mondat folytatását felejti el idézni: "de a gyakorlatban a költségeket a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően tartották nyílván". (ÁSZ-jelentés 20. oldal.) Már csak azért is, mert a számlarend már ekkor is így volt kialakítva, s azóta ezt a számviteli politikába is beemeltük.

Legnagyobb tévedését a szerző a Kapcsolat.hu Kft.-ről írottakban követte el. Nem tudom, milyen nonprofit társaságok léteznek másfél évtizede (ő valami civil bt.-kről ír), de tény, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. sz. törvény I. fejezet 4. § (1) bekezdés szerint lehet bármely gazdasági társaság formájában nonprofit társaságot létrehozni, és a Kapcsolat.hu Kft. valóban az elsők között alakult át nonprofit kft.-vé. Hogy miért hozott létre az alapítvány egyszemélyes kft.-t? Mert vannak olyan vállalkozási bevételi formák, amelyek veszélyeztették volna az alapítvány adómentes kifizetéseit (pl. reklámhirdetés a Kapcsolat.hu portálon). Ilyen egyszerű. Az viszont már korántsem egyszerű, amit Cs. Kádár a cikke végén állít: a néhány vezetői állás megteremtése. Ha megnézi a céginformációt, vagy csak elolvassa az ÁSZ-jelentés 24. oldalát, kiderül előtte, hogy egyetlen ügyvezető van, aki részére a kuratórium 2006-ban díjazást nem állapított meg.

Végül. A nonprofit jogban oly nagyszerűen jártas Cs. Kádár Péter ne tudná, hogy a kuratóriumi elnök megbízatása akkor szűnik meg, ha erről bírósági végzés rendelkezik, s az jogerőre emelkedik! Megint csak arra biztatom, hogy nézze meg a közhiteles nyilvántartást, és meg fog lepődni: ma is Baja Ferenc a Táncsics Alapítvány kuratóriumának elnöke, és a kuratórium az ő vezetésével fogadja el a könyvvizsgáló által auditált 2007. évi mérleget és eredménykimutatást, mielőtt átadja helyét utódjának.

Bódi György

alapítványi igazgató

Nemcsak a jelentés összegző részében, hanem az ÁSZ javaslatai között is szerepelnek azok a megállapítások, amelyekre írásomban hivatkoztam, s amely arra reflektált, hogy Baja szerint a számvevőszék mindent rendben talált. Örülök, hogy azóta sikerült néhány hibát kijavítani. De közel sem mindent. Így pl. a Táncsics Mihály Alapítvány honlapja 2008 első napjaiban frissült legutóbb, és továbbra sem találhatók meg rajta a befogadott és a nyertes pályázatok. Sőt, az sem igazán tudható, miként lehet pályázni.

A csalás szó valóban nem fordul elő az ÁSZ-jelentésben, én is csak arra utaltam, és ezt megerősítem, hogy az ÁSZ által hiányolt záradékolás lehetővé teszi a csalást. Nem az alapítvány, hanem a pályázók részéről. Az a tény pedig, hogy a késve történő elszámolásokat az alapítvány nem szankcionálta, azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban mégsem tettek meg mindent a közpénzek szabályszerű felhasználása érdekében.

Cs. Kádár Péter