Fölemeljük szavunkat a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, és minden olyan rendszabály eltörléséért, melyre hivatkozva a kubai kormány letartóztathatja az ellenvéleményüket békés formában kinyilvánító állampolgárokat. A kubaiaknak tudniuk kell, hogy a szabadságért és az emberi jogokért folytatott harcukban éppen olyan nemzetközi támogatást élveznek, mint élveztek korábban Közép-Európa népei.

A médiában sok szó esik azokról a változásokról, amelyeket az elmúlt hetekben jelentettek be Kubában. Raúl Castro részben átvette bátyja hatalmi pozícióit, de a változások folyamatába a kubai polgároknak nincs beleszólásuk. Igaz, hogy vehetnek már maguknak mobiltelefont, mikrohullámú sütőt, megszállhatnak ötcsillagos szállodákban, s ezeket a lehetőségeket bizonyára értékelik, de nem kétséges, hogy ennél sokkal többet remélnek. Az átlagos havi fizetés Kubában nem éri el a 20 dollárt. A fent említett új lehetőségek a kubaiak túlnyomó többsége számára eleve elérhetetlenek, de elérhetetlenek lennének még velük is a nyitott társadalomnak és a szabad piacnak azok a lehetőségei, melyekkel Amerika és már országok népei élhetnek.

A szomorú valóság az, hogy Kuba polgárai továbbra is, immáron majdnem fél évszázada elnyomásban élnek. Múlt év decemberében a kubai hatóságok betörtek egy katolikus templomba, könnygázzal támadtak rá a gyülekezetre, és az istentisztelet 18 résztvevőjét elhurcolták. Egy katolikus egyházi tisztségviselő szerint 45 éve ez volt a legsúlyosabb támadás az egyház ellen. Alig néhány héttel ezelőtt történt, hogy Havannában a Forradalom terén öszszeverték, majd elhurcolták az Asszonyok Fehérben mozgalom - igazságtalanul bebörtönzött szeretteik szabadságáért minden vasárnap békésen tüntető - résztvevőit, amikor a politikai foglyok szabadon bocsátását követelő petíciót igyekeztek átadni a kubai kormánynak. Ez lenne a változás?

Mikor mondhatjuk majd, hogy valóban beindult és tartóssá vált a demokratizálódás folyamata a szigetországban? Látni fogjuk az új Kubát, ha majd a kubaiak élhetnek a szervezkedés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságával. Ha majd cenzúra nélkül működhet a szabad és független sajtó. Ha majd a kubai kormány lehetővé teszi állampolgárai számára, hogy szabadon vállalkozzanak és javítsanak családjaik életkörülményein. És mindenekelőtt: akkor fogjuk tudni, hogy egy új Kubával van dolgunk, ha szabadon engedik a politikai foglyokat, és a rezsim nyitott és átfogó párbeszédet kezd az ország népével az ország jövőjéről.

A kubai néppel való szolidaritás azt jelenti, hogy támogatjuk harcukat valamennyi szabadságjogért, mely az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában fölsoroltatik. Az egyezségokmányt nemrég Kuba is aláírta. De mikor lesznek végre összhangban a kubai kormány cselekedetei ezzel a kötelezettségvállalással? Bármely kubai politikai fogoly tanúsíthatja, hogy a kubai állam nem tartja tiszteletben az egyezmény azon rendelkezését, miszerint "senkit sem lehet megkínozni, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódban vagy büntetésben részesíteni". Hiszen még magának az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának a terjesztéséért is letartóztattak kubaiakat és kiutasítottak külföldieket.

Május 21-én az Egyesült Államok kormánya kifejezi együttérzését a kubai néppel, kivált a lelkiismereti foglyokkal, akik ezt a napot is a rácsok mögött töltik. Szeretnénk, ha ezen a napon minél többen jelét adnák, hogy kitüntetett tisztelettel és figyelemmel követik Kuba népének harcát a szabad létezés jogáért.