Heves vita után a londoni alsóház képviselői megszavazták azt a törvénymódosítást, amely kizárólag orvostudományi célokra, és igen korlátozott időre lehetővé teszi emberi-állati hibrid embriók laboratóriumi körülmények közötti létrehozását. Az így nyert embriók a most meglehetősen szűkös őssejtforrás gyarapításaként szolgálhatnak majd, ami tudósok szerint hozzájárulhat súlyos leépüléses, illetve daganatos betegségek gyógyításához.

A hír lényege ennyi. Megérhettünk hasonlókat már az utóbbi években, amióta Dolly, az első klónozott birka a világra jött 1997-ben, s amióta rájött a tudomány az őssejt fontosságára. Vitákat kavar majd ez is, és persze nem csak a tudományos életben. A törvénymódosítás mellett munkáspárti és konzervatív képviselők egyaránt szavaztak. Az ellenzők tábora is megosztott volt párthovatartozás szerint. Amiben ők egyetértettek: "Frankenstein-törvény született, amely túl messzire megy". Megszólalt az angol katolikus egyház is, amely "szörnyűségesnek" titulálta az egész ügyet. Ím, a szokásos erkölcsi-etikai kifogások és a ragaszkodás bizonyos hitbéli dogmákhoz.

Mintha a világ mit sem változott volna évszázadok alatt. Mintha a tudományt, az ember kíváncsiságát valaha is vissza tudta volna tartani korerkölcs vagy hitdogma. Maradt minden, csak a tempó gyorsul.

Nézegessük a múltat, mondjuk a tudásvágy számára érinthetetlen emberi korpuszt. Az egyházi kiátkozás terhének dacára 1316-ból származnak az első leírások emberi test boncolásáról, bár legyünk óvatosak: 6-10 ezer éves koponyaleleteken gyógyult lékelés nyomait fedezték fel, gyaníthatjuk, az akkor éltek is többet tudhattak arról, hogyan nézünk ki belülről, mint gondolnánk. Vesalius, a Páduai Egyetemen a XVI. században vezette be a rendszeres tetemboncolást, az első ezeken alapuló anatómiakönyv 1543-ban jelent meg, de a kutakodást az egyházi tiltakozás megakasztotta. És még kellett vagy száz év, mire mindez esztétikai magasságba emelkedett: 1632-ben Rembrandt vászonra vihette a Dr. Nicolaes Tulpot.

Ehhez képest az angol parlament igencsak gyors volt. És talán most is győzött a józan ész. Talán, mert ezúttal is csak az bizonyos: a tudomány megint egyszer megelőzte az uralkodó erkölcsi és etikai közmértéket. Talán minden dogma hívei tanulnak abból, hogy ami nem sikerült kétezer éven át, az a jövőben még kevésbé fog, s ami az orvosi kísérleteket illeti, emlékezni fog végre arra, hogy a doktorok máig a görög Hippokratész i. e. VI. századból eredő szövegére esküsznek fel. Nem másra. Arra és annak etikájára. Ennek lényege szerint tilos a betegnek ártani. Márpedig az, amit az angol parlamentben megszavaztak, legfeljebb a dogmának árt, betegnek biztosan nem. A második hippokratészi parancs: mindent meg kell tenni a gyógyítás érdekében. Ennek eleget tesz az angliai törvénymódosítás.

A biotechnológia évszázada jön - hangzatos, fellengzős, nem? Aztán, amikor a pultokon találkozunk a génkezelt növényekkel, a szomszéd kerítése mögött meg a Dolly-utódokkal, töprengés helyett megrémülünk. Pedig ezt kellene a legkevésbé tennünk.

A kedves Chewbacca kopogtathat. A gonosz Jabbát meg jobb, ha kizárjuk az otthonunkból.