Ez azonban nem lett volna elég. Jókor jött, hogy az Egyesült Államokban a régebbi, szinte kizárólag a gazdasági bevándorlással kapcsolatos aggodalmakat tromfolták a biztonsági megfontolások, a kormányzat ezzel az érvvel tudta megtörni a kongresszusi ellenkezést. Az adatcserével kapcsolatos nyugat-európai ellenállás is a mi malmunkra hajtotta a vizet: Washington a kelet-európaiak révén tudta Brüsszel falai mögé csempészni a különalkuk trójai falovát. Ha a nyugatiak megértőbbek az amerikai kérés iránt, nem értékelődnek fel a kelet-európaiak. Az EU-csatlakozás tapasztalatai is pont mostanra mutatták meg, mely országokban vannak a lakóhelyváltásra hajlamos tömegek. Nálunk nincsenek - a lengyelek és a románok viszont nem is kerülnek be a vízummentesség első körébe.

Az USA nyolc országgal írt alá egyetértési nyilatkozatot a vízummentességről. Egy kilencedik állam, a feltételeknek amúgy megfelelő Görögország megpróbált az egyenszövegtől eltérő ellenjavaslatot tenni. Az amerikai küldöttség udvariasan megköszönte, megígérte, hogy figyelmesen tanulmányozni fogja a tervezetet, majd elutazott Athénból. Azóta sem tért vissza. Néhány más ország, például Izrael, nem is nagyon érdeklődik a vízummentesség iránt, anélkül is elég szoros szövetségesnek érzi magát. Mi ellenben be szeretnénk kerülni a programba, ehhez pedig kell a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek adatainak cseréjéről szóló megállapodás.

Önmagukat közösen védő demokráciák között ez amúgy természetes is lenne. Amerika azonban az elmúlt években az ártatlanság vélelmének hatályon kívül helyezésével, az ítélet vagy akár csak vádemelés nélküli, korlátlan idejű fogva tartással, a titokban bevezetett hazai lehallgatóprogramokkal, a kínvallatás megengedhetőnek nyilvánításával, a gyanúsítottak egyszerű elrablásával és a titkos külföldi börtönökkel sokszorosan bizonyította, hogy kész pillanatnyi érdekeihez hajlítani a jogállamiságot. Ebben és csak ebben az összefüggésben kelthet aggodalmat, ha magyar állampolgárok adatait titkos csatornákon megosztjuk az Egyesült Államokkal.

A most aláírt egyezmény garantálja, hogy az információt ne lehessen másra, például egyszerű kiutasítási eljáráshoz felhasználni. A Bush-kormányzat sajátos jogfelfogása miatt azonban világszerte megingott a bizalom Amerika iránt. Még szerencse, hogy január 20. után az USA minden valószínűség szerint visszatér egy korábbi, sokkal több bizalmat ébresztő gyakorlathoz. Viszont az új elnök aligha kezdi majd a vízumkényszer eltörlésével a kormányzást. Vagyis most, a Bush-adminisztráció készségét kihasználva kellett megállapodni - egyszersmind bízva abban, hogy Amerika betartja a jogállamiság alapelveit. Különben pedig bármelyik fél felmondhatja az egyezményt, ha az nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Valamit valamiért.