A megyaszói pótanya

Lassan fogynak a gyerekek a megyaszói kastélyból. A nyolcvanas évek elején még háromszáz lakója volt az épületben kialakított gyermekotthonnak, mára harmincan maradtak. Tavaly tizenketten költöztek be a faluba, a gyermekvédelmi törvény előírásai alapján kialakított családias lakóközösségekbe.

A következő hónapokban a tervek szerint két újabb csoport hagyja el az egykori nevelőintézetet, azután már csak tucatnyi lakó marad az ódon épületben. A melléképületek ajtóit már korábban bedeszkázták, a hátsó park mindinkább elvadul, a focipálya aszfaltjának repedéseiből felnőtt a gyom.

Átlagosan hetente egy alkalommal betörnek. Az intézet saját iskoláját már korábban bezárták, a gyerekek az abaúji kistelepülés iskolájába járnak. Előbb-utóbb valamennyien beköltöznek a községbe, így természetes az integráció. Legalábbis első hallásra annak tűnik. Az itt dolgozóknak azonban akadnak kételyeik. Kardos Istvánné szakmai vezető úgy látja például, az öt pedagógus és tizenkét gyermek alkotta lakóotthonokat olyan gyerekeknek találták ki, akik maguktól tanulnak, rendben tartják holmijaikat, és segítenek az otthoni munkában.

Csakhogy az intézetek lakóinak többsége nem ilyen. Megyaszóra került be olyan gyerek, aki gyilkosság szemtanúja volt, és olyan is, akit szülei a kutyaólba zárva tartottak, a gyerek az első időszakban nem beszélt, csak ugatott, és érkezett olyan gyermek hozzájuk, aki iskoláskorára még nem ismerte az evőeszközöket. Míg korábban a bentlakók közt az árvák voltak többségben, mára inkább a problémás eseteket irányítják az intézetbe az illetékes hivatalok. Azaz: veszélyeztetett, sérült személyiségű gyerekeket kapnak, a nagyobbak gyakran agresszívek, verekszenek, előéletüket kisebb-nagyobb bűncselekmények terhelik. A lakóotthonokban huszonnégy órán át velük lévő, egymást váltó pedagógusok az előírásoknak megfelelően szakképzett, diplomás emberek, de idejük nagy részét a háztartás vezetése viszi el, hiszen tizenkét gyerek után mosnak, főznek, takarítanak. Közben próbálnak időt szakítani a szakmai munkára is. És úgy tenni, mintha család lennének. Pótcsalád a tönkrement eredeti helyett.

A Megyaszóra helyezett 52 gyermek szülői jogait kinevezett gyámként Kardos Istvánné gyakorolja. Az igazi anyuka helyett őt keresi az osztályfőnök, amikor valami problémát kell megbeszélni, ő dönt arról, hogy a gyermek elköltheti-e a folyószámlán gyűlő pénzét mondjuk mobiltelefonra vagy biciklire, ő engedi el a gyereket az iskolával a táborba, ő írja alá a kórházban a műtétbe beleegyező nyilatkozatot, a különféle családügyi vagy büntetőügyi perekben képviseli a gyereket a bíróságon. Pótszülő az igazit megillető felelősséggel, és egy hivatalnokra méretezett adminisztrációs kötelezettséggel. Kardosné aláírása szükséges ahhoz például, ha az egyik gyermek kinőtt kabátja helyett nagyobbat kell vásárolni. Csak az ő esetében éppen ötvenkét gyermek növi ki a kabátját / rontja el a hasát / hoz rossz jegyet / jelentkezik sportolni, és még sorolhatnánk.

Kardosnénak nincs a szó hagyományos értelmében vett magánélete. Hogy is lehetne, mikor egyetlen vasárnap délután két nevelt gyermeke töri el a lábát? Az egyetlen ok, ami miatt családja tolerálja a hivatását, az az, hogy ők is részesei mindennek. Férje ugyanolyan megszállott pedagógus, jelenleg az intézetből tavaly kiköltözött Forrás Lakóotthon egyik munkatársa, két lányuk pedig a nevelőotthon korábbi szolgálati lakásában intézeti gyerekek között nőtt fel, ahol magától értetődő volt például az, hogy karácsonykor az ünnep délutánját minden évben az egyik csoporttal közösen töltik...

A megyaszói pótanya huszonhárom éve dolgozik az intézményben. Ez az első munkahelye, amit 18 évesen - egy sikertelen főiskolai felvételi után - választott. Óvodai csoportban kezdett, esténként sírva ment haza, és bár ez ellenkezett minden szakmai szemponttal, húsvétra hazavitt egy kisfiút. Azután egyre nagyobb gyermekek mellé osztották be, tanult és diplomákat szerzett, férjhez ment és családanya lett, de közben végig ugyanazt az életet élte. Intézeti gyermekek között, állandó nyüzsgésben. Megviselte, amikor az új gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően egész csoportokat vittek el távoli településekre, de büszkeséggel töltötte el, amikor kilenc gyermek a saját kérésére visszatért Megyaszóra.

Az idő azonban nem áll meg, az egykori kastélyban 1951-ben kialakított állami nevelőotthon lassan, de biztosan sorvad. A gyerekek maradnak Kardosné felügyelete alatt. Igaz, hármat közülük még csak órákra látott, hiszen álladóan szökésben vannak, de értük is ő a felelős.

Velük együtt most éppen ötvenketten vannak.

Kardosnénak nincs a szó hagyományos értelmében vett magánélete
Kardosnénak nincs a szó hagyományos értelmében vett magánélete
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.