A piacgazdaság hideg szele a "régi" OTP-hitelek drasztikus kamatemelésével söpört végig először az országon. A rendszerváltozás előtt felvett kölcsönök kamata előbb öt-, majd tízszeres mértékben emelkedett, miközben az adósok egy része a munkahelyét is elvesztette. A gyakran egykeresőssé váló családok képtelenek voltak megfizetni a sokszorosára emelkedett törlesztőrészleteket. De az állam sem kívánta tovább finanszírozni a szerződésekben rögzített irreálisan alacsony és a piaci kamatok közötti különbséget, így az 1991-es költségvetési törvény részeként áldását adta a kamatemelésre. Csakhogy az állam száz-, illetve 80 százalékos visszafizetési garanciát vállalt ezekre a kölcsönökre.

Az OTP korántsem volt ennyire feledékeny. Ehhez túl nagy volt a tét: a törvény elfogadásakor az OTP 1,755 millió hitelszerződést tartott nyilván, ezek összértéke 212 milliárd forint volt. A hatalmas összeg kis tételekből adódott össze: az átlagos hitelnagyság 121 ezer forint volt.

Az OTP több tízezer levelet küldött szét 1991 elején a hátralékosoknak. Az adósok két lehetőség közül választhattak: vagy a továbbiakban megfizetik a 32 százalékos piaci kamatot, ám cserébe elengedik a még fennálló tartozás felét, vagy 15 százalékos kamattal "ketyeg tovább" az eredetileg háromszázalékos kamatozású hitel. Az adósok a "felezős akció" keretében 53 milliárd forintnyi hitelt fizettek vissza. Ám sokan képtelenek voltak erre.

A magas kamat mellett gyorsan nőttek a hátralékok. És megkezdődtek az árverezések. A dobra vert házak és lakások sokszor az értékük töredékéért keltek el, a vételár időnként még a tartozás kiegyenlítésére sem volt elegendő. Gönczöl Katalin akkori ombudsman szerint a szerződések egyoldalú megváltoztatásával korábbi jogviszonyokat írtak át, ami ellentétes a jogállamiság eszméjével. Érvelését az Alkotmánybíróság azzal utasította vissza, hogy a lakhatás nem alkotmányos jog.

A százezreket érintő ügyet azonban nem lehetett ennyivel a szőnyeg alá söpörni. A helyzet rendezésének 1998-ban veselkedett neki először a kormány. Ha valaki befizette a tartozás harmadát, a másik harmadot az önkormányzat tette hozzá, a többit elengedték. A következő program 2001-ben indult, ám ez csak az 1989-1993 közötti hitelfelvevőknek nyújtott mentőövet. Összesen 18 500 adós kapott fejenként 271 ezer forintot. A támogatások összértéke meghaladta az ötmilliárd forintot, ami az adott körbe tatozók adósságának 60 százalékát fedezte.

Az 1989 előtt eladósodottakat mindez nem érintette. A hátralékok gyűltek, a bírósági tárgyalások és az árverések folytatódtak. Megsegítésükre 2005-ben hirdetett konszolidációs programot Göncz Kinga szociális miniszter. A magyar állam a központi költségvetés terhére megvásárolta az 1989 előtt felvett hitelekből eredő követelések egy részét. Az adósságrendezésre azok a 300 ezer forint alatti tőketartozással bírók jelentkezhettek, akiknek legalább hathavi hátralékuk volt, a család egy főre jutó jövedelme pedig nem haladta meg a 37 ezer forintot, és semmilyen más vagyontárgyuk nem volt. A minisztérium előzetesen 21 ezer adós bevonását tervezte a programba, hatmilliárd forintot szánva erre a célra. Végül 5379 hátralékos között 3,8 milliárd forintot osztottak szét. A törlesztési kötelezettséget tíz évre felfüggesztették, ha az adós jövedelmi és vagyoni helyzetében ezen időszak alatt jelentős kedvező változás nem következik be, az adósság elévül.

A többi adósról semmilyen információja sincs a szociális tárcának, mint ahogy az időközben kilakoltatott családok sorsáról sem tudnak. Az OTP Bank viszont tavaly év végén 56 200, a régi feltételek mellett felvett lakáshitelt tartott nyilván, tízmilliárd forint összértékben. A behajtásra átadott kölcsönszerződések száma meghaladja a tizenötezret. Tavaly e körben 108 ingatlanárverést tűztek ki, amelyből tíz eljárás zárult le. A hitelintézet azonban arra is felhívta lapunk figyelmét, hogy a régi hiteleket mindenkor a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kezelte, következésképp a tartozások elengedéséről, illetve fenntartásáról sem ők döntöttek.

A régi örvény tehát még mindig forog. S közben lassan formálódik az új. A 2000-ben meghirdetett nagyvonalú állami lakástámogatási rendszer hatására a jelzáloghitelek állománya rövid idő alatt megtízszereződött. Az állami kiadás pedig jócskán meghaladta a vártat. A kamattámogatás évi 220 milliárdos költségvetési tételének csökkentése érdekében előbb az igénybe vevők körét, majd a támogatás mértékét és a hitelösszeg nagyságát csökkentették. Kevésnek bizonyult. Az Államreform Bizottság néhány éven belül ötvenmilliárddal csökkentené ezt a költségvetési tételt. Ennek érdekében a forintalapú új lakáshitelek állami támogatásának megszüntetését, illetve a korábbi kölcsönök előtörlesztésének ösztönzését javasolták a kormánynak. Vagyis minden kezdődhet elölről.

Édes otthon