Az élő legenda, Clint Eastwood, akinek Changelingje hirtelen tűnt fel a semmiből (utolsó utáni pillanatban került be a programba), ám erőset ütött. De említhetnénk a kétszeres arany pálmás Jean-Pierre és Luc Dardenne párost is, amelyik Lorna hallgatása című alkotásával kavarta föl a versenyprogram állóvizét; ezek tükrében még jobban felértékelődik a mezőny legfiatalabb alkotójaként is számon tartott Mundruczó jelenléte.

- Mindig is birodalmi élménynek tartottam a vörös szőnyeget. Rajta vonulni nem több, mint szükséges színjáték a minőségteremtéshez. Enélkül nem lehet megrendezni a fesztivált - mondta lapunknak Mundruczó Kornél, mielőtt beállt volna a Delta stábjával a hivatalos fotózásra. A rendező, aki már több napja Cannes-ban várta élete első "nagylépcsős" felvonulását, a nemzetközi média folyamatos figyelme középpontjában élhette át, amint egyre jobban vibrál a levegő a magyar versenyfilmje körül. Talán fellélegezhet egy kicsit: a sajtó és a közönség is kedvezően fogadta a februári magyar filmszemle óta mintegy tíz perccel megrövidített, újravágott, valamint teljesen új hang- és zörejsávval ellátott Deltát.

Részlet a filmből

- Nagyon felkészültek a külföldi újságírók - számolt be lapunknak a tapasztalatairól Mundruczó. Meséli, leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy miért nem a Kelet-Európára jellemző politikus-historizáló műfajban gondolkodott. Ám ő úgy véli, ma már nem kell ezzel foglalkozni, mert a magyar kultúráról általánosabb, európaibb, az erkölcs alapkérdéseit körüljáró történetben érdemes mesélni. Többen a táj és a víz műben betöltött szerepét feszegették, és megjegyezték azt is: a magyar rendező mozija képileg olyan, mintha portréfestészetben gondolkodott volna.

- Nem tagadom, portréfestő vagyok. Ezért is dolgozom erős mimikájú színészekkel, és olyanokkal, akik nem is színészek - ismerte el Mundruczó. Szerinte a mai bemutató Tóth Orsi karrierjében sorsforduló lehet. Ahogy fogalmaz: régóta tudja, hogy ő egy kincs, itt az ideje, hogy erre a világ is felfigyeljen.

A cannes-i mustrán a tegnapi nap tehát magyar szempontból mindenképpen a legizgalmasabb, de talán a teljes versenyprogram szempontjából is az. Clint Eastwood meglepetésfilmje ismét sötét tónusú bűnfilm, sokkoló thriller - de nem az akció, hanem a roppant érzékenyen ábrázolt, ám mégis kegyetlen emberi drámák miatt. A rendező képes olyan mélyre ásni, hogy a néző szinte beleborzong a látottakba. Az egykor még csodagyereknek számító Angelina Jolie roppant hálás lehet a veterán filmesnek: olyan alakítást hozott ki belőle, amely a celebek közül ismét a színészek közé emelte. Az igaz történeten alapuló forgatókönyv fő konfliktusa nem is az, hogy a Jolie által alakított asszony gyerekét elrabolják, hanem az, hogy amikor a rendőrség megtalálja, az asszonynak senki sem hiszi el, hogy a gyerek az övé. Érdekes az anyai ösztön művészi átgondolása a Dardenne testvérek Lorna hallgatása című alkotásában is: ebben egy Belgiumban élő albán nő ad fel szó szerint mindent egy vélt terhesség miatt.

James Gray tavaly leégett Cannes-ban, így romantikus filmjétől nem túl sok jót várt a szakma, de ő rácáfolt a szkeptikus véleményekre. Sikerült ugyanis egy minden klisét nélkülöző, sérülékeny, gyarló, hús-vér karaktereket felvonultató művet letennie az asztalra - nem is érti az ember, hogy tud valaki egyszer borzasztó rossz filmet csinálni, majd kevéssel utána valami pazarral előállni. Vagy mindenki így van ezzel?

A Delta főszereplője, Lajkó Félix mellett Tóth Orsi, jobbra pedig a rendező, Mundruczó Kornél