Akit viszont fizikai valójában is erre vet a sorsa, annak kétféle túrát szoktam ajánlani Brüsszel jobb megismerésére. Az alapprogram,  hogy idegenvezetésemben tekintheti meg a város nevezetességeit. Már előző este ellenőrizzük a digitális kamerák feltöltöttségét, hogy biztosan megörökíthessük a Főteret, a Pisilő kisfiút és – követed a feltartott esernyőt?! – az Atomiumot. Elköltjük kihagggggyhatatlan belga ebédünket – moules frites, sültkrumpli sültkrumplival és kagylóval, csak most, csak tőlünk, csak önnek – a város vezető turistacsapdájában éttermében, a Chez Léonban, megvesszük az otthoniak csokoládéját és sörét, kiviszlek a reptérre. 

A VIP-program viszont a következő. A látogató másfél euróért, egy villamosjegy áráért egyedül, cinikus akadékoskodásomtól mentesítve nézi meg a várost – így a szépet szépnek, az érdekest érdekesnek láthatja. A know-how itt abban áll, hogy én mondom meg, melyik villamosra üljön fel. 

Tudniillik a 94-esre. Induljon délről, a gazdag, nyárspolgári Brüsszelből, az első szakasz diplomáciai övezeten vezet át. Ha itt feketéket, arabokat lát – hagyományos viseletben –, két perc múlva CD-jelzésű BMW-be ülnek be. Szálljon le az Étoile-nál, nézzen be a Cambre-ba, a hatalmas parkba, láthatja, hogy a belgák enyhébb esőben is sétálgatnak, bicikliznek, piknikeznek. Integessen laptársunk két tudósítójának, Lovas Istvánnak és Lóránt Károlynak, akik megszokott köreiket róják kerékpáron – fennhangon ostorozva az EU neoliberális politikáját. 

Szálljon vissza (a jegy 60 percen belül szabadon felhasználható), a villamos Brüsszel "Andrássy útjára", az Avenue Louise-ra kanyarodik. Megkezdődik a multikulti – itt még a sikkes kiadásban. Brazil Ház, a Porte des Indes, a híres indiai étterem, American Gym. A Vleurgatnál gondoljon röviden Brüsszel lexebb magyar nőjére, de ne ragadtassa el magát. A Stéphanie körül egyre több a bolt, de kevés dolog lehet elegánsabb, mint pár szem pralinét venni a Hotel Conradban lévő Pierre Marcolininél, és helyben megenni, mint Poirot. Jelezve, ez nem ajándék – legfeljebb önmagának.

A koronázó székesegyházhoz, a múzeumokhoz ér a villamos (nézzen be a Bozarba), illetve a királyi palotához, ahol az uralkodó nem lakik, de vendégei – nemrég Sólyom László – itt szállnak meg. A Parc-nál a belga hivatalok jönnek, vessen rá egy pillantást, van-e még?/már? kormányuk. Ha sok az újságíró, akkor nem szokott lenni. Köszönjön be a Magyar Intézetbe. Ha valaki éppen ki, másvalaki meg bemegy, úgy valószínűleg megint igazgatót váltanak. Kérje, mutassák meg neki az épületen belül a középkori városfalrészletet. A Botanique-tól kicsit eltávolodva a FNAC-ban (erősebb a hazai kínálatnál) megveheti az ajándék CD-ket, a Rue Rogier-n igyon egy kávét az art nouveau De Ultime Hallucinatie-ban. 

Mikor újra felszáll, és töretlenül halad észak felé, feltűnik, hogy egyre több a fejkendős, babakocsis asszony, a Koránnal a kezében a mecsetbe, imaterembe igyekvő idősebb férfi, vendégünk fülét arab szó, öreg Peugeot-kban, Renault-okban ülő fiatal sofőrök dudája üti meg. Itt, a város északi kerületeiben, Scharbeekben, Koekelbergben, Ganshorenben él a belgiumi muzulmánok egy jelentős része. Az utcán, a kifőzdékben végigeheti Észak-Afrika egész étlapját, itteni viszonylatban ráadásul olcsón. De vannak új színek is. Ide, az olcsóbb kerületekbe sok lengyel települt az utóbbi években, ne lepődjön hát meg felirataikon, hirdetéseiken. A sklep-ben rémítse halálra az eladót: kérje el munkavállalási engedélyét, majd engesztelje ki azzal: nála veszi meg a közép-európai ízlelőbimbói által megszokott kielbasát (valójában debrecenit), csemege uborkát. Mivel közben beesteledett, egyre nagyobb a forgalom Brüsszel piroslámpás utcájában (kezdő csoportnak: Thomas villamosmegálló), a Rue Arschoton. A bájaikat kirakatokban kínáló koszovói albán lányoknak gratuláljon országuk függetlensége alkalmából. Az úttestre ne lépjen, a volánnál itt senki nem a forgalmat figyeli. 

Egy megállót visszafelé megtéve (Liedts), a város talán legjobb, Krétakör-színvonalú alternatív színházában, a Théatre Océan Nord-ban – a Nordzee belga toposz, Jacques Brelnél is – esetleg épp Kertész, vagy Jellinek lesz műsoron. Ha előadás után, késő este legyalogol a térre, és éppen kevésbé pocsék szép az idő, ott él, zsibong a brüsszeli arab utca. Idős marokkói asszonyok pletykálnak (a legtöbb arab itt marokkói), fiatalok mobiloznak, motorokat bőgetnek. Casablanca. Csak Humphrey Bogart hiányzik, elhúzódott az intergroup-meetingje az Európai Parlamentben. A búcsúsorozat következő részében nála kezdünk, az "uniós fővárosban."