Manapság már szinte kizárólag magyar hanggal ellátott filmek kerülnek a boltokba. Ez nem kedvez azoknak a rétegműveknek, amelyekhez nincs elérhető magyar hangsáv, és a forgalmazó úgy gondolta, nem éri meg elkészíttetni a szinkront: ezek a filmek lassan kikopnak a piacról. Találkoztunk olyan kiadványokkal is, amelyekről éppen az eredeti hangot spórolták le - még egy-egy igényesebb mű sem úszhatta ezt meg.

A legtöbben az úgynevezett klasszikus szinkront kedvelik: azt, amelyik a film mozibemutatójára készült. A hazai filmfogyasztók zöme ragaszkodik az elsőként megszokott szinkronhangokhoz. De a klasszikus hangsáv sokszor vagy nem beszerezhető (elsősorban szerzői jogi akadályok miatt), vagy nem felel meg a kor technikai követelményeinek (a sokcsatornás digitális korban a mono hangsáv már több mint retro). A helyzetet bonyolítja, hogy a forgalmazók igényessége, valamint figyelme igencsak sokféle - a hazai kiadások zömére mindenesetre leginkább a szegényes és igénytelen jelző illik.

- Általában az eredeti szinkronhoz ragaszkodunk. Amenynyiben az nem felel meg a technikai alapkövetelményeknek, úgy egy újabb szinkront használunk fel, vagy újraszinkronizáltatjuk a filmet - mondja Gyarmati Rita, az InterCom igazgatóságának tagja. Mivel a jogtulajdonost legtöbbször nem érdekli, milyen szöveg kerül fel a lemezre, így megesik, hogy egy kereskedelmi tévé által "durván finomított" verzió borzolja a kiadványokat megvásárló rajongók idegeit.

Vannak azonban kivételek. Stern Gábor, a Fórum Home Entertainment marketingigazgatója szerint nem érdemes megfeledkezni a klasszikus hangsávokról, mert a hazai rajongók körében ez számít autentikusnak. A szakember a tévésorozatokat is említi: egy-egy szereplő magyar hangjának cseréje is felzúdulásokat okozhat. Példaképpen az Óz,
a csodák csodája című kiadványukat említi, amelyen rajta van a klasszikus mono szinkron, és egy újabb is - valamint természetesen az eredeti hang.

A klasszikus szinkron azonban sokszor nem igazán klaszszis, különösen, ha tévék készítették. Remek példa a Jóbarátok és a Maffiózók (az utóbbi esetében a kiadó csak most, majdnem egy évtizeddel a premier után volt képes elérni a jogtulajdonosnál, hogy elkészülhessen a magyar hanggal ellátott verzió) szinkronja, amely hemzseg a félrefordításoktól, dramaturgiai katasztrófáktól. A kiadó ilyenkor nem tud mit tenni, pénzügyi szempontból nem éri meg új változatot készíttetni. Kisebb finomítások azonban beleférnek. Így történt, amikor magyar rajongók már előre tiltakoztak az új Maffiózók-kiadás ellen, emlékezve, hogy az RTL Klub vágott verzióban sugározta a sorozat harmadik évadát.

- Számítottam a kérdésre, ne aggódjon, visszatettük a káromkodásokat - mondja mosolyogva Stern. Sőt a feliratokon is javítottak, állítólag most teljesen autentikusak.

De nem a Maffiózók esete az első, amikor a Fórum hozzányúl a magyar hangsávhoz. Milos Forman Amadeusának rendezői változatában felkérték a klasszikus magyar hangsáv szereplőit, Gáti Oszkárt és Gyabronka Józsefet, hogy egészítsék ki a szinkront. A nagy stúdiók műveinek hazai terjesztői például sokszor nem dobnak piacra (vagy kivonnak a forgalomból) olyan filmtörténeti mérföldkőnek számító műveket, amelyeken nincs magyar hang. Több szakmai vélemény szerint az ilyen helyzetbe került filmtörténeti jelentőségű művek zöme azonban csak akkor lenne újra kapható, ha az állam támogatná a forgalmazásukat.

Addig is maradnak az üdítő kivételek. Például a Casablanca, amely szinkronnal tért vissza a piacra. De ennek a megoldásnak olykor fájdalmasan nagy az ára: a magyar hanggal ellátott új kiadásokról nemritkán eltűnnek az extrák, így a rajongó mosolya nem lehet őszinte.

Nem hivatalos forrásokból azt hallottuk, hogy azért "butulnak le" ilyen látványosan a lemezek, mert a nagy stúdiók félnek, hogy az alsóbbrendű piacok olcsóbb kiadványai esetleg eláraszthatják a világot.

Hangadó a szinkronstúdióban