Éppen hatvan éve került állami kézbe a Váci utcai Csók István Galéria, de csak évek múlva nevezték el a festőről (aki megjelent a névadón). Addig magángalériaként működött. - Ezen a frekventált helyen a kortárs magyar művészet kirakataként tartották és tartják számon a galériát, kiváló magyar festők, szobrászok kiállítóhelyeként és műtárgyak boltjaként - jegyzi meg Ridegné Török Mária üzletvezető. Az utóbbi időben még föl is erősödött ez a szerepe.

Azért erősödött föl, mert a leghíresebb sétálóutcából mára már minden kultúra, a népművészet is visszahúzódott. Hovatovább más olyan termék sem látható, amely a magyar munkát dicsérné (a palackozott borokat kivéve). A kényes nemzeti érzelmű honpolgárok bizonyára a globalizmus gátszakadásszerű áttörését emlegetik a sok-sok külföldi márkanév láttán. A nemzeti kulturális értékek védelmét gyakran emlegető ellenzéki párt vezette önkormányzat viszont éppen fölszámolni készül a maradék magyart.

E felől semmi kétség: tavaly fölmondott a Képcsarnok által működtetett Csóknak és a Károly körúti Mednyánszky Teremnek. Mint arról már e lapban beszámoltunk, a háttérben az áll: az önkormányzat megelégelte, hogy számos bérleményét még a rendszerváltás előtti, valóban alacsony összegekért használják esetenként busás hasznot zsebre vágó bérlői is, saját rendelete alapján jelentős béremelést határozott el. A busást nem, legföljebb tisztes hasznot hajtó Csók Galéria díját például havi 220 ezer forintról csaknem 1,4 millióra (!) emelte, és 1996-tól bérkülönbözet címen további 132 milliót követel a Képcsarnoktól. A vállalat és tulajdonosa, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány első ijedségében hajlandónak mutatkozott megfizetni 52,5 milliós "elmaradást" (részletekben), és 900 ezer forint havi bért a jövőben, de ennél többet nem ígérhet, mert tönkremegy, és annak sok művész látná kárát.

Ezután következett a (formailag jogszerű) fölmondás. E sorok írója türelmesen várt, hogy erről a maga összetettségében meghallgassa valamelyik kerületi önkormányzati vezető véleményét, végül Sillei Zoltán, a Belvárosi és Lipótvárosi Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója válaszolt kérdéseire. Elöljáróban megjegyezte, ő előterjesztő és végrehajtó, a döntést a testület hozza. Ezért alkudozni sem tud a Képcsarnokkal, mert így is a kulturális cikkek kereskedelmére vonatkozó kedvezményes díjtételt rótták ki a kerületi rendelet szerint. A többieket ennél nagyobb összegre kötelezték. Arra a kérdésre, hogy a pletykák szerint valakik szemet vetettek a Csókot magában foglaló ingatlanra - a kerület egyik legértékesebbjére -, akik inkább áruházat vagy éttermet csinálnának belőle, a vezérigazgató azt mondta, ha kiürül a bérlemény, megpályáztatják. Eladni csak bérlőnek lehet.

A közelmúltban a vagyonkezelő két munkatársa konstatálta, bizony a Képcsarnok nem költözött ki, noha lejárt a határidő. A Csók ma is tele képekkel, szobrokkal, antik tárgyakkal, belső termében tárlatok nyílnak, aukciókat rendeznek, a látogatók meg csak jönnek. E héten erről jelentést kap az önkormányzat tulajdonosi bizottsága, és minden bizonnyal szigorúan rendet tesz: megindíttatja a kiürítési pert.

Még szerencse, hogy Csók István már nem tudhat a kilakoltatásról.

Kiürítésre várva