Intézzük el hamar a mobiltelefonokat: a ritka kivételtől eltekintve a videofelvételek is, a fényképek is kizárólag a telefon saját, kicsiny és rendkívül alacsony minőségű LCD-jén élvezhetők, már amennyire. Alaphelyzetben a tervezők csak a telefon saját, szűkös memóriájára számíthatnak, ezért mind a fénykép-, mind a videofelvételeket az elviselhetőség határán túl tömöríti a készülék.

A fényképezőkkel más a helyzet, itt a videoképességek egyre inkább a megkülönböztető jellemzők közé tartoznak. Minden gyártónak van egy-két olyan típusa, amelyet célzottan, a videós képességek miatt ajánl. Ezek rendre képesek 640×480 képpontos, 30 kocka/mp finomságú, a tárolót kitöltő hosszúságú felvételek készítésére, ráadásul hanggal. Márkától és típustól függ a tömörítés módja, mértéke és minősége. Nyilván a videós képességgel dicsért fényképező ebben is jobb, mint az átlag. Miután a neves fényképezőgép-gyártók (Canon, Ni-kon, Sony, Fuji stb.) videokamerát is gyártanak, ezért jól felfogott érdekük, hogy a fényképező ne legyen túl jó kamera: nagyon kevés kivétellel a fényképezők optikai zoomja nem működik videózás közben.

A fényképezők videója nem fogja elérni a DVD-szabvány 720×576 képpontját, mert arra az EU külön vámot vetett ki, a HD pedig végképp megmarad igazi videokameráknak. A 16:9-es vagy egyéb oldalarányú, "szélesvásznú" felvételek viszont egyre gyakoribbak a fényképezőknél is.

Míg a fényképezőkénél általában sokkal nagyobb optikai zoom magától értetődő a videokameráknál, a megapixel-őrület kevéssé és lassabban fertőzi az utóbbiakat - képérzékelőik kisebbek és durvábbak, amelyekre könnyebb (olcsóbb) "nagy" képességű optikát tervezni. A videokamerák kevésbé és jobb módszerekkel tömörí-tenek, tehát a felvételek minősége jól láthatóan meghaladja a fényképezők maximális erőfeszítését is. A videokamerák alapvető előnye bármely más, videofelvétel-készítő eszközzel szemben a képkomponálás szabadsága és a kép messze jobb minősége, annak ellenére, hogy a gyártók a méretek csökkentésével és a zoom értelmetlen növelésével itt is mindent megtesznek azért, nehogy könnyű legyen jó felvételt készíteni.

A képen is látható Canon DC330-as DVD-lemezes kamera 45-szörös optikai nagyítást nyújt. Ez elegendő arra, hogy 100 méterről felismerhető portréfelvételt készítsünk, és a szájról leolvassuk, mit mond az alany. Már ha megtaláljuk a tájban az arcot 100 méterről, és rajta is tudjuk tartani a kamerát, ami állványról sem könnyű. Ha meg beszerzünk egy kellően merev, emiatt nagy és nem igazán könnyű állványt, azon meg igencsak nevetségesen néz ki a panorámafejnél épphogy nem kisebb kamera. A 20-30 dekás "palmcordereket" gyakorlatilag lehetetlen úgy kézben tartani, hogy ne billegjenek-forogjanak.

Akármennyire terjednek a nem szalagos tárolós videokamerák, a miniDV-formátum még mindig uralkodó, de már látszik a birodalom bukása. Legnagyobb előnyei az elterjedtség, az ismertség és a médium újraírhatósága. Ugyanez nem mondható el az egyik trónkövetelőről, a 8 cm-es DVD-re rögzítő kameráról. Igaz, elvileg újraírható lemezt is használhatnánk hozzá, de az kevéssé megbízható és nem is tartós, ezért adatokat nem ajánlatos tárolni rajta. Sok használónak van rossz tapasztalata az RW-lemezekkel.

A kis DVD-nek van egy nagy hátránya: le kell zárni ahhoz, hogy fő előnyét, az asztali lejátszóban való lejátszás lehetőségét élvezzük. A lezárás hosszas folyamat. Attól függően, menynyi anyag van a lemezen, eltarthat fél óráig is. Ekkor születik meg a szabványos DVD-szerkezet, mellesleg a menüvel együtt, ami viszont meglehetősen szép teljesítmény egy tenyérnyinél kisebb kütyütől. E lezárás után már nem lehet írni a lemezre. Pedig nem olcsó, és egy lemezre csak 30 perc fér (a drágább kétrétegűre egy óra). Nem szívesen használ el az ember egy lemezt egy 10 perces klipre - amit addig nem nézhetünk meg az asztali lejátszóval a nagy képernyőn, míg le nem zártuk a lemezt. Megnézhetnénk ugyan közvetlenül a kamerából, de akkor kábelezni kell, meg sok gombot nyomkodni - nem életszerű. Tehát itt is vannak korlátok.

A miniDV-kazetta hátránya, hogy igen hosszasan és meglehetős szakértelmet igénylően kerül DVD-re: át kell játszani PC-re, meg kell szerkeszteni a DVD-t, és ki kell írni. Ezt a műveletsort a jelenleg legkorszerűbb és egyszerű szerkezete ellenére legdrágább, merevlemezre rögzítő (JVC, Sony, Canon) kameráknál is el kell végezni.

Itt az a gyártók bűne, hogy a merevlemez nem cserélhető, ha megtelt, át kell játszani a több 10 gigabyte-ot egy PC-re. Ez még a mai gyors USB 2 vagy FireWire csatolókkal is fél óra, egy óra hosszat tart. Pedig ha cserélhető lenne a merevlemez, akkor azt a határtalan kapacitást, amit a prospektus ígér, 20-25 ezer forintért, a kamera árának egyhatod-egytized részéért meg lehetne duplázni. A csere néhány másodperc, és főleg, a szabványos merevlemez tartalmát nem kell átjátszani más tárolóra, mert közvetlenül a számítógéphez lehet csatolni.