A legfelsőbb logika és a civil ész egymásra találni látszik abban, hogy ezentúl a dohányzás (ami lassíthatja a vér áramlását és impotenciát okozhat) szűnjék meg a nyilvános zárt helyeken, beleértve a vendéglőket is. Néhány városban már a pálinkafesztiválnak és szüreti felvonulásnak helyet adó utcákon sem lehet - illetve csak korlátozott módon - rágyújtani, ezentúl a tiszta, szép, emberszabású aluljárókban is tilos lesz, periferikus követelésként pedig már az is felvetődött, hogy könyvekből, filmekből is cenzúráztassanak ki a dohányosok képei. Ezért aztán szeretném előrebocsátani, hogy a dohánylobbi nem vesztegetett meg (ha netán szándékába állna, akkor címem, telefonszámom a kiadóban), nem is érvelek a dohányzás mellett (a dohányzás lassú, fájdalmas halálhoz vezet), csupán néhány sajátos szempontra hívnám fel a figyelmet.

A dohányzás (ami károsítja a spermákat és gyengíti a megtermékenyítő képességet) számos halálesetért közvetlenül, még többért közvetve felelős, nagyon jó lenne tehát, ha ugyanúgy a történelem részeként emlegethetnénk, mint a boszorkányüldözést, ami szintén elég sok ember halálát okozta. A dohányzásellenes kampány helyes és sikeres is. A régi időkben szinte mindenütt lehetett dohányozni, ott is, ahol ma már elképzelhetetlen. Hasonlóan pozitív hatású a reklámtilalom, de még a dohányáruk forgalmazásának megtiltása is, 18 éven aluliak számára, ámbár ez utóbbi hatékonysága elég kétes.

A dohányzás (ami öregíti a bőrt) elleni kampány képmutató jellege tettenérhető abban, hogy bár az egyik felette rossz és káros magatartás mentségére nem szolgálhat egy másik hasonló eltűrése, mégis sajátos, hogy a társadalomra közvetlenül és közvetve legalább ennyire veszélyes alkoholfogyasztás ellen sem a kormányzat, sem a civil szervezetek nem emelik fel a szavukat. Üdítő kivétel a közlekedésrendészet a maga nulla toleranciájával. Holott az egy főre jutó alkoholfogyasztás Magyarországon 1960-ban 6,1 liter tömény szesz volt, ma pedig már 11 liter. A közlekedési bűncselekmények 72 százaléka, a garázda és egyéb erőszakos bűncselekmények 38 százaléka közvetlenül összefügg az alkoholfogyasztással. A felmérések szerint majdnem egymillió polgártársunk tekinthető alkoholbetegnek, ennek minden - családjukat, környezetüket sújtó - következményével. Becigarettázott állapotban elkövetett súlyos testi sértésről, egy szivar elszívása miatti gyorshajtásról, a községi trafikban kitört tömegverekedésről nem olvashattunk még - persze idővel lesznek efféle hírek, majd meglátják. Ám a pia - kannás és fajbor, vegyi és minőségi pálinka, Tokaj szőlővesszein csepegtetett nektár - az hungaricum, feltehetően a májcirózis is meghittebb betegség, mint a tüdőrák. Magyarországon - s az általam ismert néhány országban - vendéglátóhelyre az emberek többsége társasági eseményként jár, azaz a családi étkezés szép szokása meglehetősen ritka. A vendéglőkben pedig - lehet, titkot árulok el - még a családi eseményeken is fogyasztanak olyan étkeket, amelyek károsak az egészségre, teszem azt töpörtyűt, szalonnát, továbbá - horribile dictu! - akadnak olyan helyek is, ahol alkohol-, koffein- és teintartalmú italokat is forgalmaznak, mi több, a vendégek el is költenek efféléket.

A vendéglői tilalom mellett szóló értelmes érv, hogy a nemdohányzó pincér esetleg kénytelen lesz olyan helyiségben felszolgálni, ahol dohányoznak, holott a füst benzolt, formaldehidet és hidrogén-cianidot tartalmaz. Noha a munka törvénykönyve szokásos módosítási gyakorlata a munkavállalók jogainak megnyirbálására irányul, kivételképp be lehetne iktatni egy olyan passzust, amely arról szólna, hogy erre ne legyen kötelezhető, s ha emiatt hátrány éri, perelhesse munkáltatóját.

Mivel a dohányzás elzárja az artériákat, szívrohamot és agyvérzést okoz, a tüdőrák, a koraszülés, a szív- és érrendszeri betegségek egyik meghatározó oka, a korlátozásoknak helyük van. Ám a dohányzás (ami súlyosan károsítja az ön és környezetében élők egészségét) elleni tisztán represszív, a dohányzást és a dohányzót már-már kriminalizáló hajsza helyett hatékonyabb, s főleg emberibb lett volna a minőségi vedelés analógiájára a (lakosság 35 százalékát kitevő) füstbűnözők kulturált, azaz korlátozott és másokra tekintettel lévő dohányzásra késztetése. A most bevezetendő tilalom álszentsége abban van, hogy kitalálóiban és szervezőiben fel sem ötlik: a dohányzásra (aminek abbahagyása csökkenti a halálos szív- és tüdőbetegségek kockázatát) általában nem az viszi rá embertársainkat, hogy szeretnének másokat vagy önmagukat költségesen eltenni láb alól. Hanem azok az amúgy pszichológiailag jól feltárt folyamatok, amelyek elsősorban a depriváció, a társadalmi elszigetelődés, a kapcsolatok kiüresedése, az élet- és a munkaviszonyok kegyetlen versenye és más hasonlók következményei.

Mindenesetre addig olvassunk nyilvános helyen Maigret- és Sherlock Holmes-történeteket, addig tanulmányozzuk Sztálin, Churchill, Guevara életrajzát és tetteit, addig nézzük újra a csonkítatlan Casablancát, amíg szabad.

A szerző író