A Debrecenben élő egykori katonatiszt, Papp Gyula - aki 1999-2000-ben tíz hónapot szolgált Koszovóban a magyar kontingens első parancsnokaként, majd 2005-ben fél évet töltött Irakban egy NATO-kiképzőcsoport vezetőjeként - disszertációjában a legfontosabb tapasztalatokat foglalta össze a magyar katonák külhoni misszióival kapcsolatban. Ajánlásokat, javaslatokat fogalmazott meg katonai vezetők és politikai döntéshozók számára, s kidolgozott egy korszerű "békefenntartói kézikönyvet" is.

Az 51 éves Papp Gyula vállalkozása több szempontból is meglepő.

Személyes okok miatt elsősorban azért, mert a katonatisztet 2000-ben egy ország közvéleménye előtt hurcolták meg: emlékezetes, hogy feljebbvalói hazarendelték Koszovóból, majd névtelen feljelentések alapján a katonai ügyészség különböző bűncselekménnyel vádolta meg a lopástól, csalástól kezdve magánokirat-hamisításon át az elöljárói hatalommal való visszaélésig. Másfél évvel később a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette, a Honvédelmi Minisztérium pedig rehabilitálta, s elismerte, hogy jogsértő volt a tiszt rendkívüli felmondással való eltávolítása. A honvédségtől - csaknem harmincévi szolgálat után - Papp Gyula tavaly ment nyugdíjba: utolsó beosztásában műveleti főcsoportfőnök-helyettesként dolgozott a Honvéd Vezérkarnál Budapesten. Ám nyugdíjaztatása miatt a Honvédelmi Minisztériummal azóta is munkaügyi perben áll. A katonatiszt ugyanis nem ismeri el nyugállományba helyezésének jogosságát. Doktori disszertációja azonban arról tanúskodik, hogy Papp Gyula lélekben még mindig a magyar honvédség szolgálatában áll. Hiszen dolgozatával a fő célja az, hogy hasznosítható, gyakorlati ismereteket adjon a békefenntartó műveletek előkészítéséhez és végrehajtásához.

De meglepő Papp Gyula kutatási témája abból a szempontból is, mert az értekezésében összefoglalt tapasztalatok és ajánlások újdonságszámba mennek. A magyar honvédségnél ugyanis mindeddig nem volt példa arra, hogy a külföldi missziók tanulságait szervezetten, átfogó módon összegezzék, elemezzék, és a leszűrt tapasztalatokat továbbadják. Sőt - olvasható az értekezésben - mind ez idáig nem valósult meg teljes mértékben az alegységek, egységek béketámogató műveletekre való felkészítésének egységes, mindenre kiterjedő szabályozása sem.

Jelenleg ezer magyar katona szolgál tizenhárom országban: a legtöbben a Balkánon, Afganisztánban és Cipruson vannak, de a magyar haderő képviselteti magát más afrikai és ázsiai országokban is.

Papp Gyula elmondta, hogy az 1999-es koszovói küldetés során szembesült a felszerelés és a technikai eszközök hiányosságaival, valamint a missziós kiképzési rendszer problémáival. Mint mondta, Koszovóban a magyarok nem rendelkeztek központi kiképzési tervvel, nem volt békefenntartói kézikönyvük, sőt nem voltak gyorsan telepíthető, mobil, műszaki erődítési elemeik sem, ezért a tábor területén talált hulladék anyagokból építettek maguknak őrtornyokat és tüzelőállásokat. Kesernyésen tette hozzá: találékonyságáért itthon nem kapott dicséretet, sőt emiatt később még háborús fosztogatásért is felelősségre akarták vonni. Az ilyen műszaki hiányosságok miatt érvelt dolgozatában az új típusú, könnyűszerkezetes védelmi építmények alkalmazása mellett.

Papp Gyula szerint munkájának egyik legfontosabb javaslata, hogy a külföldi miszsziós tapasztalatokat itthon szervezett keretek között kellene összegyűjteni, elemezni és értékelni. Szerinte egy "elemző és tapasztalatgyűjtő szervezet" létrehozására lenne szükség a Nemzetvédelmi Egyetemen, ahová az összes külhoni misszió szolgáltatna jelentéseket.

- Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már látszik némi elmozdulás - fűzte hozzá -, hiszen az Összhaderőnemi Parancsokság székesfehérvári bázisán jelenleg folyamatban van egy missziós elemzőrészleg fölállítása.

Az értekezés lényeges eleme egy új "békefenntartói kézikönyv", valamint egy egységes felkészítési program megalkotása. Erről Papp Gyula azt mondta: a különböző katonai vezetési szinteken kiadott, eltérő formájú és tartalmú kiképzési tervek, intézkedések helyett célszerű volna egységes tartalommal és követelményrendszerrel kidolgozott békefenntartói kiképzési terv megalkotása. Az általa elkészített kézikönyvben a missziós tanácsok mellett foglalkozik helyi tömegzavargások kezelésével, a terrorizmus elleni harc missziókban is alkalmazható eszközeivel, vagy a katonáknak nyújtott, úgynevezett "jóléti" jellegű szolgáltatásokkal, amelyeket a zárt környezetben különösen fontosnak tart.

Hajdú István ezredes, egyetemi docens, Papp Gyula doktori témavezetője a dolgozatról érdeklődésemre ezt mondta: az ezredes értekezése jelentős gyakorlati haszonnal járhat a magyar honvédség számára.

- Becsülöm érte, hogy az őt ért csapások után fel tudott állni - fűzte hozzá -, és energiáit képes volt a honvédség szolgálatába állítani.

Nagyon fontos dolgozatnak nevezte a disszertációt az értekezés hivatalos bírálója, Kis-Benedek József nyugalmazott ezredes, egyetemi docens, aki szerint a megfogalmazott állításokat célszerű volna rövid időn belül hasznosítani az egyetemi oktatásban és a missziós felkészítések során. Szerinte a munka legérdekesebb része a missziós tapasztalatok szervezeti formában való földolgozása, ami a NATO más országaiban már több éve intézményes formában folyik.

Ez azonban nálunk - tette hozzá - szervezetileg gyenge lábakon áll.

A doktori munkáról megkérdeztem a Honvédelmi Minisztériumot is. A tárca médiaosztályától azt a rövid választ kaptam: a Magyar Honvédség minden olyan tudományos értékű munkát nagyra értékel, amely tapasztalatokon alapul, és a haderő fejlesztését szolgálja.

Nyugdíjas katona, védés közben