Támadások kereszttüzébe került a Pesti Központi Kerületi Bíróság, miután minapi ítéletében megszüntette az eljárást a fideszes kordonbontók ellen. Mint ismeretes, a Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői tavaly február 2-án bontották le a Kossuth teret övező kordont. Ezután a Budapesti Rendőr-főkapitányság feljelentést tett Orbán Viktor pártelnök és 79 társa ellen rendzavarás és garázdaság szabálysértése miatt. A bíróság mostani, megfellebbezhetetlen határozata szerint a képviselők cselekedete "oly csekély fokban veszélyes a társadalomra", hogy emiatt nem volt szükség büntetés kiszabására.

A mindenben kekeckedő médiahiénák azonnal nekirontottak a bíróságnak. Felhoztak jogi szempontokat általuk kompetensnek tartott szakértőkre hivatkozva, miszerint jogi nonszensz volt a cselekedet társadalmi veszélyességének csekélységére hivatkozva megszüntetni az eljárást. Felhánytorgatták azt is, hogy egy másik bíróság szerint a kordon nem jogtalanul állt a Parlament előtt. Mások érveik feneketlen bugyrából erkölcsi motívumokat bányásztak elő, mondván, hogy az ítélet nyomán a jövőben bárki felhatalmazva érezheti magát, hogy az általa jogtalannak tartott korlátokat önkényesen eltávolítsa az útjából. A publicisták vérgőzös vízióiban elszabadul majd a pokol például a stadionok környékén, s a társadalom végül a totális káosz örvényébe hull.

Szóval megy a purparlé.

Szeretném igenis megvédeni a Tisztelt Bíróságot a nemtelen támadásokkal szemben. Tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy egy ítélet mérlegelésekor számos szempontot kell figyelembe venni. Először is nem lehet minden esethez pontos paragrafust passzítani. A jelenlegi jogrendszerünk alapját képező római jog megalkotói hallatlanul okos emberek voltak, de nem láthattak mindent előre. Nem láthatták például, hogy egy verőfényes februári délelőttön a fideszes képviselők jókedvű tettrekészséggel nekimennek a rendőrségi kerítésnek. Ezért aztán nem is írhatták le, hogy egy ilyen konkrét esetben milyen ítéletet kell kiszabni. Tehát sohasem a törvény pontos betűjét, hanem a célját, értelmét és szellemét kell szem előtt tartani az ítélet meghozatalakor. A jó bíró az embert is meglátja a paragrafusok mögött. Eltérő sorsok, más-más neveltetés, iskolázottság mind-mind mérlegelendő a bíróságon. És persze nem lehet figyelmen kívül hagyni az ítélet utóéletét sem. A bíróságnak nem lehet célja emberek teljes ellehetetlenítése, mindig kell hagyni esélyt az okulásra, az újrakezdésre.

Visszatérve a konkrét esetre: vajon lehetett-e a törvényalkotók célja annak idején, hogy egy tisztességben megőszült, a PKKB pulpitusáig eljutott bíró egyszer majd egy távoli vidéki önkormányzat másodjegyzőjeként rohadjon meg? Ez teljesen valószínűtlen. Mert hát az feltételezhető ugyebár, hogy ha a bíró elmeszeli a fideszeseket, akkor akad ugyan majd néhány kolléga, aki megveregeti a vállát bátorságáért. No de aztán? Ha ezek hatalomra kerülnek, nem fognak szarozni, ennek bizonyságát adták már nemegyszer. És ahogy a dolgok jelenleg állnak, előbb-utóbb hatalomra fognak kerülni.

Vajon akarja-e a törvény szelleme, hogy a bíró otthoni címét és telefonszámát szélsőjobbos honlapok köröztessék, hogy személye és családja állandó fenyegetettségnek legyen kitéve? Ki van zárva! Ha tehát azt mondjuk, hogy a vádlott is ember, akkor a bíró még emberebb. Vesszen kárba az a sok tanulás, tapasztalat, a magánélet egyensúlya egyetlen pimf ítélet miatt? Ha azt mondjuk, hogy az ítélettel nem szabad kilátástalan helyzetbe hozni a vádlottat, akkor a bírót szabad? Ugye nem!

Jogrendszerünk szilárd. Mert a jelek szerint nemcsak a törvény betűjén, hanem a bírói gyarlóságon is alapszik. S bár a törvény változik, a gyarlóság örök.

Mindezeken kívül a hiénák figyelmébe ajánlanék még egy elhanyagolhatatlan szempontot: a bíró a törvény szolgája. A törvényeket pedig a parlamenti képviselők hozzák. Akkor miért kell megtámadni a szolgabírót?