Franciaországban folyamatosan csökken a házasságok száma, és nő az élettársi viszonyt választók aránya. A párkapcsolatok egyre gyorsabban mennek tönkre, de sokan ismét belevágnak az együttélésbe - jelenti Párizsból Rózsa Mihály. Az utóbbi negyven év alatt 30 százalékkal csökkent az esküvők száma, a párok már nem is olyan ifjak, hiszen a nők átlagosan 29,8, a férfiak 31,3 évesek, amikor először elszánják magukat hivatalos aktusra. 1999-ben a parlament újraszabályozta az élettársi viszonyt, megengedve az egyneműek kapcsolatának legalizálását is: ezt a lehetőséget eddig 170 ezer pár vette igénybe.

A szakemberek szerint a párkapcsolatok egyre törékenyebbek, ezt mutatja az is, hogy minden száz házasságból 42 válással végződik. Ennek a jelenségnek azonban van pozitív magyarázata is: a válás immár nem jelent megbélyegezettséget, s a nők egyre kevésbé tűrik alkoholista és/vagy erőszakos férjeik viselkedését. Sok francia a szabad párkapcsolatot preferálja, a gyermekek fele is ilyen "fészekben" jön a világra. A családok húsz százaléka egyszülős, az adatok szerint minden ötödik gyermek ilyen körülmények között él, többnyire az anyával.

Németországban májussal beindult az esküvői szezon is: e hónapban 36 ezer párt adnak öszsze, januárban kilencezer jegyes mondott egymásnak igent. A "tavaszi zsongás" ellenére a klasszikus polgári házasság visszaszorulóban van - jelenti berlini tudósítónk, Dési András. A szövetségi köztársaságban (más nyugati társadalmakhoz hasonlóan) egyre többen gondolják úgy, hogy a családalapításhoz nem feltétlenül a házasság jelenti az előszobát, az élettársi kapcsolat is teljes értékű családi köteléket teremthet. A statisztikák azt mutatják, hogy évente közel kétszer annyi válást regisztrálnak, mint házasságkötést. Az ezredforduló óta tartó időszakban a válási kvóta meghaladja az ötven százalékot, vagyis a házasságok több mint a fele jogilag is szakítással végződik.

A Németországban születő gyermekek egyharmada nem klasszikus házastársi kapcsolatban jön világra. Nő az úgynevezett "összefoltozott családok" (patchwork family) száma: a szülők előző házasságaikból-kapcsolataikból hozott gyermekeik mellé adott esetben közös utódot is vállalnak. Mindezzel együtt egyre több német gondolja úgy, hogy saját gyermek nélkül éli le életét. Ritkák a többgyermekes családok, a két gyermeknél többet nevelő háztartások aránya mindössze három százalék.

Olaszországban egyre kevesebb a házasság, egyre több a válás - írja római tudósítónk, Sárközy Júlia. A statisztikai hivatal adatai szerint 1972-ben még évente majdnem félmillióan mondták ki a boldogító igent, de ez a szám mostanra 250 ezerre csökkent - miközben az élettársi kapcsolatok aránya az utóbbi tíz évben a kétszeresére ugrott. Házasságon kívül születik már az olasz gyerekek 15 százaléka.

A párok egyharmada köt polgári házasságot, ezek 14,8 százaléka az első négy évben különéléshez, majd váláshoz vezet. 2007-ben 25 százalékkal nőtt a válások száma, annyival, mint az utóbbi tíz évben összesen; ezt az 1974-ben népszavazással bevezetett válás egyre gyorsabb kimondása magyarázza. Három év alatt 20 százalékkal emelkedett a szentszéki Sacra Rotához benyújtott válási kérelmek száma is, ahol tavaly 160 házasságot érvénytelenítettek. Az olaszok egyre később házasodnak, és tíz százalékuk érkezik már egy előző házasságból.

Belgiumban a különböző nemű pároknál először tavaly, az azonos neműeknél pedig 2006-ban haladta meg az újonnan kötött élettársi szerződések száma a házasságkötésekét - írja brüszszeli tudósítónk, Szőcs László. A családi állapotot rögzítő statisztika szerint az ország 10,6 millió lakosából 4,5 millióan élnek házasságban. 2006-ban (ez az utolsó adat erről) 44 850 alkalommal mondták ki egymásnak a boldogító igent a felek - 1150 esetben azonos neműek -, ami tízéves távlatban 11,3 százalékos visszaesés. Valamelyest (2,7 százalékkal) nőtt viszont a válások aránya.

Az átlag belga - ha férfi - 35 évesen házasodik, és 42 esztendős korában válik, ha pedig nő, úgy 32, illetve 39 évesen. Folyamatosan nő azon frigyek száma - és immár a házasságok több mint egyharmada ilyen - ahol (az egyre kevésbé ifjú) pár legalább egyik tagja elvált. Míg 2000-ben még csak 5144 élettársi szerződést kötöttek (és 220-at bontottak fel), tavaly már csaknem ötvenezer ilyen dokumentum született (12 ezer felbomlás mellett). Belgium ugyan döntően katolikus ország, de az egyház liberálisnak számít társadalometikai kérdésekben. Öt éve lehetséges az egyneműek házassága; a lehetőséggel a két nem képviselői csaknem azonos arányban élnek, de inkább a leszbikusokra jellemző a válás.

Nagy-Britanniában - amióta egyáltalán adatok állnak rendelkezésre - 2006-ban kötötték a legkevesebb házasságot Angliában és Walesben: a ceremóniák száma 237 ezerre, azaz négy százalékkal csökkent. 1972-ben, amikor az intézmény a legnagyobb népszerűségnek örvendett, kétszer ennyien járultak az anyakönyvvezető elé. Skóciában is hasonló a trend - jelenti Londonból R. Hahn Veronika. Egyetlen brit tartomány, Észak-Írország kapott a korábbiakhoz képest nagyobb kedvet; igaz, mindössze egy százalékkal többen, közel 8300-an keltek egybe. A házasulandók 66 százaléka kerüli el messziről az egyházi esküvőt, ami jelentős emelkedés 1996-hoz képest (59 százalék).

A házasságkötésekkel együtt a válások száma is hanyatlik, még ha nyilvánvaló is, hogy a párok egyre gyorsabban dobják be a törülközőt. Egy nemrég elvégzett felmérésből kiderült: túlnyomó részben a nők szánják el magukat a drasztikus lépésre, mert ők azok, akik ma már kevésbé fogadnak el egy nem tökéletes kapcsolatot, mint a kevésbé emancipált időkben. Az általuk felsorakoztatott fő okok közé tartozik a hűtlenség, a fizikai erőszak, az unalom és a szex hiánya, míg a férfiak már első helyen a nemi kielégületlenségre hivatkoznak.

Esküvő Rómában. Az olaszok egyre később házasodnak