A hagymás jelzőt általában egymástól meglehetősen távoli rokonságban álló növényekre használjuk. A díszkerti besorolás szerint tágabb értelemben idetartoznak a hagymás gumósok, a gyökértörzses vagy gumós gyökerű fajok is. Ezért annak, aki az egyszerű tulipánon és a kardvirágon kívül mással is próbálkozik, fel kell készülnie arra: lesznek rossz napjai, olyanok is, amikor a vagyont érő növényei cserbenhagyják. Ugyanis nem könnyű a kényes ízlésüket eltalálni. Ha viszont ez sikerül, akkor nem csalatkoznak. A hagymások tulajdonképpen egyfajta virágkonzervek. Ezért tárolásuk, szállításuk, így kereskedelmük is egyszerűen megszervezhető. Ma már nem kell szakboltokba menni a hagymákért: megszokottá vált, hogy egy kisebb élelmiszerüzletben is ott áll az importhagymákat árusító állvány. A kezdőknek azonban érdemes óvatosan vásárolniuk.

Botanikai besorolás szempontjából a hagymások csoportosítása tulajdonképpen egyszerű. A fajokon belüli változatok azonban külalak, igényesség szerint olyannyira eltérőek, mintha nem is állnának egymással rokonságban. A hagymás növényeket a virágzásuk szerint lehet besorolni tavasszal, nyáron és ősszel nyílókra. A tavaszi körbe tartozik egyebek mellett az amarillisz, az írisz, a jácint, a gyöngyike, a hagymavirág, a krókusz, a kockásliliom, a szellőrózsa és a talán legismertebb hagymás, a tulipán. Nyáron és ősszel nevel virágot a begónia, a borostyánlevelű ciklámen, a dália, az írisz, az inkaliliom, a kardvirág, a kikerics, a korbácsliliom, a liliom, a madársóska, a rózsanád (Canna) és a tölcsérvirág, valamint a sáfrányfű. Így egy-egy ágyás többször is használható. Az éppen pihenő hagymák felszedhetők, konzervként raktározzák az életerőt.

A legelterjedtebbnek a tulipánok számítanak. Ahhoz, hogy a kert tavasszal színpompás legyen, a tulipánhagymákat őszszel kell elültetni. Több levélírónk is kérdezte, mi a teendő az elvirágzott hagymákkal. Maradhatnak a földben, de fel is szedhetők. A virágzást most befejező hagymákat még azelőtt fel kell szedni, hogy a nyár közepére teljesen behúzódnak, mert akkor jövő tavaszig, az új kihajtásig végleg eltűnhetnek. Az elvirágzott virágtengelyeket ki kell csípni, vagy le kell vágni. Van, aki a leveleket is levágja, megkurtítja, a földbe tapossa. Ezzel a hagyma visszahúzódása segíthető, de ha nincs szükség a helyére, akkor békén lehet hagyni a növényt, és nyárra magától pihenőre húzódik. A virághagymákat csak akkor szabad felszedni, ha a talaj feletti részek már elsárgultak vagy visszahúzódtak. A hagymák csak ekkorra fejlődnek ki teljesen és alakítják át a tápanyagokat raktározhatóvá. A felszedhető egészséges hagymák már nem fehérek, felületüket sötétbarna, lehámló pikkelylevelek borítják. A felszedéskor (szerencsések, akik valahogy jelölték a különböző színváltozatokat) nagyság szerint rendezni kell a hagymákat. A kicsik a fiókák. Ezek nem hoznak virágot, előbb hizlalni kell őket, hagymaiskolában a helyük.

A tulipánhagymákat néhány centis szárral kell felszedni (ezért nem szabad a leveleket tőből levágni), és kis csomókba kötve, árnyékos, szellős helyen kell szárítani. Ha sikerült a szárítás, akkor lapos dobozokban, hosszú szárú zoknikban lehet az ültetés idejéig pihentetni, raktározni. A tulipánoknak szeptemberig kell várniuk, hogy új helyükre kerüljenek. A hagymák szeretik a meleget, ezért, ha lehet, ne a pincében, hanem a padláson tárolják.

Az elvirágzás után a jácintok, nárciszok hagymáit is fel kell szedni.

Más, közönségesnek mondott hagymások - például a hóvirág, sáfrány, fürtös gyöngyike, tőzike - maradhatnak a földben. Sarjhagymáikkal és gumóikkal sűrű virágszőnyeget alkotva elszaporodnak.

A jövő héten a fűszerkertről írunk.

A hagymásokból festői kertet alakíthatunk ki