„Az Európai Bizottság a legtöbb területen egyelőre korlátozottnak minősítette a lisszaboni stratégia megvalósítására tett magyar erőfeszítéseket, és több országspecifikus ajánlást is adott. Újabb lépéseket vár Magyarországtól, hogy érdemben hozzájáruljon a lisszaboni célkitűzések teljesítéséhez, vagyis ahhoz, hogy Európa 2010-re a világ legversenyképesebb régiója legyen.” (A Magyar Távirati Iroda rövidhíre, 2008 II. 25.)

A magyar NavNGo a CeBIT során több komoly díjban is részesült, ezek közül a független szakértőkből álló zsűri által odaítélt „A legjobb navigációs szoftver” és „Az év innovációja 2008”címek emelkednek ki. (Idézet a CeBIT honlapjáról.)

Magyarország utoljára a 70-es években, a gyógyszeriparban lépett jelentős innovációval a világ elé. Azóta kizárólag periférikus jelentőségű újításokkal (mint amilyen például a Rubik-kocka) lepte meg a nemzetközi közvéleményt. És most a világ talán legizgalmasabb, a versenynek leginkább kitett informatikai iparágában, a navigációsszoftver-fejlesztésben egy kis magyar cég számít a leginnovatívabb szereplőnek. Nehéz elhinni, pedig így van: a két legfőbb navigációs piacon (Észak-Amerikában és Európában) a hardvergyártóktól független navigációs programok között egyértelműen a NavNGo gyártmánya, az iGo a vezető termék. Írásunkban annak néztünk utána, hogy a magyar EU-csatlakozással egyidőben alakult vállalkozás hogyan használta ki az egységes európai piacból adódó előnyöket, mit jelent számára európaiként helytállni a túlzás nélkül öldöklőnek nevezhető globális versenyben. És azt is megpróbáltuk megvizsgálni, mi kellene ahhoz, hogy a NavNGo-éhoz hasonló európai sikertörténetek nyomán a fentebb említett lisszaboni stratégia valóság, és ne csupán álom legyen.
Kezdjük az elején.

A NavNGo Kft.-t 2004-ben alapította néhány lelkes, fiatal programozó – pontosan abban az esztendőben, amikor Magyarország teljes jogú uniós taggá vált. Az egybeesés nyilván csak véletlen, az viszont bizonyára összefügg a belépéssel, hogy a cég minden várakozásnál gyorsabban került be az iparág legnagyobbjai közé. Az alapítók egyike, Kátai Attila (jelenleg tartalomfejlesztési igazgató) abban az évben egy PNA-t (kézi navigációs készüléket) vásárolt. A kipróbálás a várt öröm helyett szomorúságba fordult, mivel kiderült, hogy a közép- és kelet-európai térség nem szerepel a digitális térképgyártók „világtérképén”, vagyis a kis géppel kizárólag Nyugat-Európában lehet navigálni. Ez adta az ötletet egy saját térképprogram, majd egy ezen alapuló navigációs termék kifejlesztéséhez. 2005-ben a NavNGo előállt a szoftver magyar változatával, amit bevallottan csak kísérletnek szántak, a cél ugyanis Európa meghódítása volt. Erről Fazakas András operatív igazgató így mesélt a Népszabadságnak.

"2006 januárjában életem talán legnehezebb üzleti döntését kellett meghoznom. Akkoriban Magyarországon már sikeresek voltunk, de úgy véltük, hogy a gyártmányunkat igazán csak az európai piac tudja megmérni. A programunkban egyetlen, egy gigabájtos SD-kártyán elfért egész Európa utcaszintű pontossággal, grafikus- és hangnavigációval, miközben a versenytársak ugyanezt csak sokkal nagyobb méretben, mondjuk egy DVD-n tudták elhelyezni. Az újdonságot a márciusi hannoveri CeBIT-en akartuk bemutatni, de januárban, amikor a standot le kellett foglalni, a rendszer még nem volt készen - ráadásul a szoftver sikere sem volt előre garantálható -, a kis kft.-t viszont padlóra küldhette volna az a több tízezer euró, ami a vásári megjelenésre költünk, esetleg fölöslegesen. De kár volt aggódni. A kiállításon az első nap még azzal telt, hogy próbáltuk felhívni magunkra a figyelmet, de a második napon megkezdődött az őrület: amikor kiderült, hogy a programunk tényleg tudja mindazt, amit a konkurencia, és valóban az egész rajta van egy bélyegnyi, 1 GB-os memóriakártyán, megrohantak minket a készülékgyártók. Mire a vásár véget ért, 60-80 potenciális ügyfelünk volt, pedig amikor kimentünk, egyetlen komoly vevővel is elégedettek lettünk volna."

A történethez ezen a ponton érdemes annyit hozzátenni, hogy Magyarországon a lisszaboni stratégia nemzeti programjából adódóan létezik olyan pályázati lehetőség, amely a magyar újítások külföldi kiállításokon történő megjelenését segíti. A gazdasági tárca által működtetett pályázatról azonban kevesen tudnak, a megpályázható pénzösszeg viszonylag szerény, ráadásul az átfutás is lassú, a NavNGo-éhoz hasonló, gyors döntéseket igénylő helyzetekben ez nem jelent igazi megoldást. A gazdasági minisztérium egyébként egy előremutatóbb kezdeményezést is elindított: az EU Galileo navigációs műhold-programjához kapcsolódva megkezdte a hazai cégek, kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények felkészítését, hogy be tudjanak kapcsolódni az amerikai GPS-rendszernek versenytársat hozó projektbe.

Fazakas András szerint a siker titka két szóban rejlik: innovációs előny. Olyasmit kell nyújtani – élményben, tudásban, megjelenítésben -, amire a versenytársak még nincsenek felkészülve. Az iGo 2006-os verzójánál a nagyon egyszerű, könnyen használható kezelőfelület, illetve a zseniális tömörítés volt az innovációs előny, a 2008-ban bemutatott iGo 8-nál (mely nem csak a hannoveri CeBIT-en, hanem két hónappal korábban a Las Vegas-i CES-en is a mennybe ment) pedig a három dimenziós megjelenítés. Ami tény: 2007-re a jobbára a holland TeleAtlas digitális térképeit használó iGo piacvezetővé vált Európában, egyes tagállamokban (így a frissen csatlakozott keleti országokban) pedig szinte egyeduralkodó helyzetbe került. Az előző iGo-t a konkurens termékekhez hasonlóan még kétféle (Kelet-Európa és Nyugat-Európa) verzióban árulták, az iGo 8-at viszont már csak „teljes Európa” változatban kínálják. Mint Fazakas András kifejtette, az EU immár a felhasználóik számára is egységes, a megkülönböztetés nem segítette, hanem inkább gátolta a piacépítést – ezt is fel kellett ismerni ahhoz, hogy a pozícióikat megőrizhessék. Amúgy a NavNGo Magyarországon magyarként, Európában és a nagyvilág többi pontján többnyire európai vállalatként prezentálja magát, a valóságnak (és saját érdekeinek) megfelelően. –Európainak lenni ebben az ágazatban kifejezetten jó pedigrét jelent – hangsúlyozta a vásár nyitónapján lapunknak adott interjújában.

A technikai előny fontosságát hangsúlyozta kérdésünkre Tomasz Gdawiec, a TeleAtlas regionális marketingigazgatója is: szerinte az ő cégénél ez most az 50 darab, egyenként 8 kamerával felszerelt adatgyűjtő autóban testesül meg, amelyekkel minden versenytársuknál gyorsabban és hatékonyabban tudják az út-adatokat begyűjteni és digitalizálni.

A NavNGo-sztorihoz visszakanyarodva érdemes egy pillanatra megállni a versenyképesség „fenntarthatóságánál”. A cég valóban fénysebességgel nőtt nagyra (a 2005-ben még a 100 milliót is alig elérő árbevétel 2007-ben már a 10 milliárdot is meghaladta, az idei cél pedig 20 milliárd forint), a csúcson maradásnak nincsenek pénzügyi akadályai – van azonban más. Fazakas András szerint egyelőre csak hazai fejlesztőkkel dolgoznak, de ez bizonyos fokú sebezhetőséggel is jár: hetente tízesével tudnának nagy tudású, tapasztalt programozókat felvenni, ha találnának. A szűk keresztmetszet áthidalására a Nav N Go többek között elkezdte az egyetemi szakemberképzés támogatását (véleményük szerint maga az oktatás jó, a kibocsátás viszont nem elegendő), illetve bevezette a házon belüli képzést. Újabban pedig egy óvodát is támogat, ahol a jövő csúcsprogramozói időben megismerkedhetnek az informatikával.

Ugyanezt a problémát említette Kátai Attila is: szerinte kizárólag az emberi erőforrás jelenti a növekedés korlátját, mivel nincs elegendő kvalifikált, a navigációhoz is értő fejlesztő a munkaerőpiacon. (Nem csak a magyaron, az európain sem! A legjobbak ma az USA-ban, vagy amerikai cégek nyugat-európai vállalatainál dolgoznak, onnan kell őket hazacsábítani. Nem pénzzel, hiszen ebben az iparágban mindenütt nemzetközi fizetések vannak, hanem az értelmes és izgalmas munka lehetőségével.). A bevezetőben említett bizottsági ajánlások egyike egyébként épp a felsőfokú képzés és a munkaerőpiaci igények jobb összehangolására vonatkozik – vagyis arra, amit a NavNGo a saját eszközeivel már megpróbált, megmutatva, hogy amit az állam nem old meg, azt a gazdasági szféra olykor a saját kezébe veszi. Fazakasnak egyébként a versenyképességről is határozott véleménye van. –A piaci rés megtalálása csak az első lépés, és talán nem is a legfontosabb. A kulcs a komparatív előnyök felismerése, mint amilyen nálunk az erős természettudományos és informatikai oktatás. Arra kell építeni, amiben jók vagyunk, és jobbak lehetünk másoknál.

A NavNGo eddigi históriája valódi európai sikertörténet. A múltját és méreteit tekintve még aprócska, jelenleg 250 fős cég nem kevesebbet vitt végbe, mint a maga területén a Microsoft: könnyen és élményszerűen használható felhasználói programot készített, s ezzel forradalmasította a navigációt (ide értve a készülékpiacot is). A sikert ugyanakkor mindmáig nem sikerült igazán „európaivá” tenni – pedig ez, vagyis a tudás és a versenyképesség társadalmi elismertetése is szerepel a lisszaboni célok között. Egyelőre az EU programkészítőinek figyelmét sem ragadta meg, hogy Európa ebben a különlegesen tudásintenzív szektorban, a navigáció területén valódi nagyhatalom. Az ágazat négy vezető független cége (TomTom, Garmin, TeleAtlas, NavNGo) közül három is európai: a készülékeket és szoftvert egyaránt gyártó TomTom holland, a világ legnagyobb digitális térképgyártója, a Google Maps-ot is kiszolgáló TeleAtlas szintén, a NavNGo pedig magyar – egyedül a Garmin központja van Amerikában. Még az olyan amerikai és japán óriások, mint a HP vagy a Sony is európai megoldásokat használnak a saját navigációs készülékeikben. Ez olyasmi, amire Európa joggal lehetne büszke. Hiszen az említett cégek eredményei minden politikai deklarációnál meggyőzőbben mutatják, hogy bizonyos területeken az EU valóban a versenyképességi csúcsot képviseli – vagyis az itteni egyetemek elsőrangúak, az itt képzett mérnökök, programozók és fejlesztők olyasmit tudnak, amire senki más nem képes a világon. Pedig a navigációban nem is olyan egyszerű a világ legjobbjának lenni…