Egy-egy vérszegény Arsavin- és Annyukov-lövés már eseményt jelentett a monotonitás bágyasztó háromnegyed órájában, mígnem a negyvenhatodik percben - de még a szünet előtt - Fatih, az orosz együttes addig láthatatlan török légiósa középre emelt volna, ha labdája nem akad el Broadfoot előrenyújtott karjában. Minden - még nyitva maradt - szem Fröjdfeldtre meredt, ám a svéd játékvezető úgy ítélhette meg, hogy a glasgow-i bekk sokoldalúnak, nem pedig szabálytalannak mutatkozott, így nem adta meg az amúgy nyilvánvalónak tetsző tizenegyest.

Majd az 54. percben majdnem gólt szerzett a támadás esküdt ellensége, a Rangers! A Zenit azonban megúszta a Darcheville lövését és Malafajev védését követő kalamajkát, noha többször is úgy tűnt, a glasgow-iak "bepasszírozzák" a labdát az ötösről; majd Arsavin megszökött egy felszabadító rúgással, de hiába húzott el a rosszul kifutó Alexander mellett, a tizenhatos oldalvonalától kis ívben emelt, és a "vészkapus" Papac gond nélkül menthetett a gólvonalról. Aztán a 72. percben Arsavin javított: príma tempóban játszotta meg Genyiszovot, aki tíz méterről, lazán a bal sarokba gurított (1-0). Végül gyönyörű akció zárta le a döntőt, s az Arsavin, Fatih, Zirjanov csiki-csuki nyomán joggal tombolt a közönség szentpétervári része (2-0). Legalább az utolsó húsz percben igazi orosz balett volt...

Dva... A labda után Konsztantyin Zirjanov is a glasgow-i hálóban