A Közel-Keleten (is) oly népszerűtlen elnök többször hangoztatta, optimista az izraeli-palesztin békét illetően, szerinte a megállapodás elérhető hivatali ideje vége előtt, 2009 januárjáig. Ez a hivatalos amerikai mantra a mostani közel-keleti úton is. Bush az izraeli sajtónak nyilatkozva tegnap sietett elhárítani a legújabb akadályt is: közölte, az izraeli-palesztin békefolyamat nem függ az illegális kampányfinanszírozással megvádolt Ehud Olmert izraeli miniszterelnök személyétől, így elmozdításától sem.

Bush tavaly novemberben, a marylandi Annapolisban szervezett nemzetközi békekonferenciával gondolt új életet lehelni a béketárgyalásokba. Az általa fémjelzett 2003-as "útiterv", mely 2005-re tervezte létrehozni a palesztin államot, lassú, de könnyű halállal elmúlt. Minden bizonnyal Annapolis elkésett és csekély nekirugaszkodás volt. Azóta Condoleezza Rice, az amerikai diplomácia vezetője rendszeresen járja Jeruzsálemet és Ramallahot, hogy kisajtoljon valamiféle megállapodást. A külügyér a határkérdésben látja a legnagyobb esélyt a megegyezésre. Állítólag ezen a téren történt előremozdulás, bár kérdéses, hogyan találkozik majd az Olmert által felajánlott 90-92 százalékos terület (a megszállt területekből), a Mahmud Abbasz palesztin elnök által követelt minimum 98 százalékkal.

A térségben hitelét vesztett amerikai diplomácia két igen meggyengült vezetővel gondolja tető alá hozni a békét. Olmertet állandó rendőrségi nyomozások kezdik ki, Abbasz elvesztette "országa" felét a Hamasz radikális szervezettel szemben, az általa vezetett Fatah romokban hever. Abbasz azzal érvel: amíg az izraeliek nem könnyítenek a ciszjordániai palesztinok életén az ellenőrző pontok felszámolásával, és nem lesznek látványos eredményei a tárgyalásoknak (pl. izraeli településtömbök építésének befagyasztása), addig nem is tud megerősödni. Palesztin források szerint Abbasznak már annyira kínos a tárgyalások eredménytelensége, hogy azt fontolgatja, 2-3 hónapon belül lemond. Izrael garantált biztonságot követel magának, nem siet, és nem is nehezedik rá különösebb nyomás.

Ugyanis Washington újdonsült lendületével az a gond, hogy Bush egyáltalán nem vesz részt, nem gyakorol nyomást egyik oldalra sem. Ráadásul Bush feltétlen Izrael-támogatása valószínűleg csak még fenyegetettebbé tette a zsidó államot. Egyébként valószínűleg Bush sokkal több mérsékelt muzulmánt tudott volna maga mellé állítani a térségben, ha már hivatali ideje elején belevág a béke megteremtésébe. De washingtoni források szerint Bush megválasztása után az "ABC-politika" (anything but Clinton - bármi, ami nem Clinton) uralkodott, s ebbe beletartoztak a demokrata párti előd komoly közel-keleti erőfeszítései is.

Bush Abbasz elnökkel Egyiptomban találkozik, később Szaúd-Arábiába utazik, ahol megpróbálja rávenni az olajnagyhatalmat, hogy az OPEC növelje a kitermelést. Bush feltehetően találkozik Fuád Szinjóra libanoni kormányfővel is.

Izraelben Jonathan Pollard izraeli-amerikai kém elengedését követelik Bushtól