A gyermekgyógyász vacsorázik, amikor megszólal a telefon. Egy anyuka habozás nélkül belevág csemetéje híg és aggaszóan bűzös székletének ismertetésébe. Ez így megy minden hétvégén, egyszerűen képtelenség kikapcsolódni, panaszkodik a kolléganő. Kikapcsolni meg nem meri a mobilját, hisz bármikor lehet komoly oka a hívásnak.
Vetkőzzön!
Az orvosok többsége "szabad préda". A páciensek úgy érzik, joguk van minden pillanatban a doktorhoz fordulni, hisz őt köti az orvosi esküje. Igen, de csak súlyos esetben, vészhelyzetben. Egyébként pedig - az orvost is megilleti a magánélet háborítatlansága. A határok természetesen nem élesek. Jelentéktelen gondok miatt is bepánikolhatnak a szülők, és lássuk be, a paraszolvencia, a nem hivatalos "magánbetegrendszer" is belekever a problémába. Magyarországon azt is megszoktuk, hogy az ügyintézéshez először a személyes kapcsolatokat kell elővenni. De az ügyvédet sem ugrasztjuk ki hajnalban az ágyból, jogi tanácsért, és a pedagógust se szoktuk szombatonként a gyerek matekosztályzata miatt zaklatni.
Láttam egy karikatúrát. A nudista strandon egy férfi, szintén meztelen orvosának mutogatja a fenekét, mondja meg, mi ez a kiütés. Orvos barátom csak legyint. Múltkor a zsúfolt buszon egy betege fennhangon letámadta a panaszaival. Annyit válaszolt: Kérem, vetkőzzön. A közönség nevetéssel jutalmazta a poént, a páciens megsértődött. Nem volt humorérzéke?
