Jómagam liberálisként egyetlen szellemi termék cezúrázását sem helyeselném. Ideértve a Mein Kampfot és Pol Pot összes műveit. Mindenkinek joga, hogy feltételezett igazságát hirdethesse, legalábbis addig, míg nem próbálja nézeteit erőszakkal a többiekre rákényszeríteni. Önmagában az is igaz, hogy a demokrácia "éppen attól magasabbrendű, hogy biztosítja a kultúrák, életmódok és világnézetek szabadságát, tehát együttélését. Ennek a szabadságnak minden fundamentalizmus az ellensége. Az iszlám, a zsidó, a keresztény és a vallásellenes egyaránt. Ezt a szabadságot mindazokkal szemben kellett kiharcolni és kell megvédeni, akik nem fogadják el, hogy a kultúrájuk, hitük és életmódjuk nem kizárólagos, nem rombolhatják erőszakkal a másokét, és nem kényszeríthetnek sem rokont, sem idegent, hogy beleépüljön vagy benne maradjon." Azon gondolatával is azonosulhatok, miszerint "a zsidóságnak és a kereszténységnek is van fundamentális kisebbsége, amely azt hirdeti, hogy a nyugati liberális demokrácia halálos veszély az ő értékeikre nézve". Demokraták számára evidencia, hogy egy felekezet egyes hívei által végrehajtott bűncselekmények nem igazolhatják a teljes vallásközösség tiltását, üldözését. Révész létező jelenséget ír le, mikor megállapítja, vannak, akik a "liberális demokráciát annyira pártolják, hogy elvetik a lényegét", továbbá az "egész kisebbségi lét és kultúra feladásáról" szónokolnak, de a helyes kórismét nem a megfelelő páciensre akarja ráhúzni. Seres és TWÁ nem vetettek képernyőre olyat, hogy az összes mozlimnak fel kéne adnia az istenhitét, tilos volna anyanyelvén beszélnie, ártalmatlan népszokásainak hódolnia. Ugyanis a teljes kultúrafeladás így valósul(hat)na meg. Ehelyett Seres a cikkében úgy fogalmaz: "a Hollandiában élő 21 év alatti marokkóiak 48 százaléka támogatja az iszlám törvénykezés, a saria bevezetését az érvényes, alkotmányos demokrácia helyett... a 3,5 millió németországi muzulmánból több mint négyszázezer szélsőséges iszlamista". Vagyis nem arról beszél, hogy a muzulmán kultúrát indexre kéne tenni, hanem arra figyelmeztet: Európa iszlám diaszpórájában bozóttűzként nyer teret egy aktívan militáns, kirekesztő vakhitűség. Ami igenis fenyegeti a demokráciát. Illetve szól a közösségük beilleszkedési zavarairól, integrációs nehézségeiről. Tóta W. sem arról értekezik, hogy aki Allahban hisz, nincs helye az unióban. Hanem arról, hogy a vallás gyakorlása kizárólag az európai normák betartásának tiszteletével folyhat. Amibe nem fér bele, hogy aki kritizálja, gúnyolja, lenézi a hitemet, azt leszúrom, felrobbantom, agyonverem. Aki ilyet tesz, annak a sorsa tényleg legyen börtön és kitoloncolás. Egyik kritizált cikkíró se állította, hogy a jogtisztelő uniós iszlámhívőket száműzni vagy rabosítani kéne.

Révész írásában további kifogásokat vet föl. Neheztelőn említi: TWÁ cikkében "nem a fundamentalistákról van szó, hanem magáról a vallásról mint "faszságról". Igaz, TWÁ egy komplett hitvilágra vonatkozóan fogalmazott meg keményen és nyersen minősítő jelzőket. Mi ezzel a baj? Úgy vélem, a szabadság lényege: ha valakik egy hitvilágot szentnek, hibátlannak, az emberi önmegvalósítás kizárólagos útjának gondolnak, nem vagyok köteles én is annak tekinteni. Jogom van nyíltan elvetni, barbár hülyeségnek tartani, gúnyolódni rajta, szerintem kártékony voltát kipellengérezni. Egy hitet szidni nem ugyanaz, mint üldözni. Ez alól Mohamed tanításai éppúgy nem kivételek, ahogy a keresztény és zsidó dogmák sem. A zsidó vallást tagadó és kifigurázó ateista nem azonos a zsidóságot mint etnikai-faji közösséget (hitétől vagy hitetlenségétől függetlenül) gyűlölő antiszemitával. Ahogy az iszlám heves kritikája sem egyenlő az arab bevándorlók elleni származási alapú uszítással. Nem is hasonlít rá.

Révésznél kiverhette a biztosítékot Seres következő mondata: "a nyugaton élő muzulmánok túlnyomó többsége persze békés, nyugodt polgár, ám a felmérések azt mutatják, hogy vagy nem igazán akarnak, vagy nem igazán tudtak beilleszkedni a szabadság kultúrkörébe, ahol a nőknek, a vallási, politikai és szexuális kisebbségeknek is vannak emberi jogai". Szerintem is elítélendő egy népet egészében alsó- vagy felsőbbrendűnek, beilleszkedésre alkalmasnak vagy arra képtelennek nevezni. Ám Seres nem ezt tette. Arról írt, hogy vannak egy bizonyos közösség átlagára jellemző, mérhető attitűdök. Ettől még számtalan eltérés vagy kivétel lehet. Ténykérdés: az iszlám világból az unióba bevándorló átlagos iszlámhívőnek nehezére esik bizonyos dolgokat respektálni. Konkrétan: ha a felesége "visszapofázik", itt nincs lehetősége büntetlenül megfenyíteni, ha melegeket lát, nem jelentheti fel őket, ha egy újság gúnyrajzot közöl a Prófétáról, nem tiltják be, mint otthon. Az iszlámban nagyobb erőszak-potenciál feszül, mint egyéb keleti bölcseletekben. A nyugati világban jóval ritkábban látni buddhista, taoista és konfuciánus robbantókat. Bizonyos ideológiák könnyebben, mások pedig nehezebben illeszthetők az euroatlanti civilizációba.

Itt jutunk el a (kenyér)töréspontig. Révész szerint: "akik azt a téveszmét terjesztik, hogy a demokrácia és a szabadságjogok csak a nyugati "kultúrkörrel" illenek össze, visszaigazolják azt a rágalmat, hogy a diktatúrákban élő, elnyomott népek szabadságáért fellépő erők voltaképpen e népek ellenségei, az ő kultúrájukat, szokásaikat, hitüket kívánják elpusztítani". Csakhogy a világ társadalomtörténetét ismerők aligha tagadhatják, hogy a demokrácia pluralista jogállama nyugati termék. A kínai, hindu, iszlám, fekete-afrikai civilizációkhoz importáruként érkezett, mert ezeknek nincs organikus demokráciahagyományuk. Teljhatalmú császárok, szultánok, maharadzsák, sógunok, törzsfők uralkodtak náluk. Akiknek hatalmát néha lázadás vagy külső invázió döntötte meg. De a helyükbe lépők nem változtattak a társadalom kasztosodott jellegén. Egyébként Európában nem a kereszténység miatt, hanem annak ellenére jutott érvényre a demokrácia. A nyugati kereszténység az antik civilizáció - görög demokrácia és római jog - örökségére épült. Ott pedig már létezett előpolgárság, önálló(sodni akaró) értelmiségkezdemény, autonóm városkormányzás, preparlamentáris intézmények, hatalommegosztás (két konzul, néptribunusok, szenátus stb.), a világi és egyházi hatalom különállása. Így ezek szelleme - a reneszánsz és a reformáció révén - felszámolta a teokrácia lehetőségét. Ezzel szemben a keleti birodalmak romjain növő bizánci kereszténység a cezaropapizmus útját követte. Így a tisztán keleti rítusú országokban (Oroszország, Szerbia) jóval rosszabbak is a demokrácia esélyei. Példák bizonyítják, hogy keleti országok (Japán, India, Törökország) rátalálhatnak, a nyugatiak pedig (mint a demokrácia ősföldjéből bizánci és oszmán gyarmattá, majd fasiszta diktatúrává hanyatló Görögország) visszatalálhatnak a demokráciához. De attól még eredendően nyugati a minta. Aminek befogadásához a saját hagyományból fel kell adni azt, ami nem kompatibilis. Valaha mi, magyarok is keletiek voltunk, de elnyugatosodtunk. (Ahogy a keletről jövő zsidóság európai része is. Ennek szülötte a nyugati típusú, modern Izrael.) Ez az út az iszlám számára is nyitva. De sajnos ott nincs olyan eredeti tradíció, amelyhez - a vallási kizárólagosság sötét középkorát meghaladva - visszanyúlhatnának, mint nálunk az antikvitáshoz. Mondjuk ki: a szabadság, a jólét és a biztonság triászában az euroatlanti civilizáció sikeresebb, mint az összes többi. S erre igenis büszkék lehetünk. Meg arra is, hogy a mi keresztény abortuszklinika-robbantó, zsidó arabverő, nacionalista szomszédpofozó, antiszemita, rasszista, Sztálin-nosztalgiázó fundamentalistáink sárgulnak az irigységtől, ha a náluk befolyásosabb iszlám klónjaikra néznek.

A szerző újságíró

Attól tartok, Papp László Tamás a mosdatásra legalkalmatlanabb szerecsenekkel próbálkozik. Seres és TWÁ úgy álltak ki Wilders mellett, hogy még a Korán betiltásának követelése ellen sem tiltakoztak! Seres nem disztingvál, egyszerűen "az iszlám nyugatellenes gyűlöletéről" beszél. TWÁ is egy egész kisebbséget, egy egész szubkultúrát tekint gyilkosnak, bestiálisnak. Szó sincs róla, hogy TWÁ csupán véleményszabadságát gyakorolva mocskolna egy vallást. Nem, kifejezetten az üldözését szorgalmazza, egészen undorító stílusban. Nem alkalmazkodást, hanem asszimilációt, vagyis beolvadást, önfeladást követel. A Wilders és hívei által legriasztóbbnak ítélt felmérések is azt mutatják, hogy az iszlám világon belül kisebbségben vannak az iszlamista fundamentalizmus hívei. Ez természetesen nagyon veszélyes és növekvő kisebbség, de a PLT által idézett adatok szerint is: nyolc németországi muzulmánból legfeljebb egy tekinthető szélsőséges iszlamistának. Tartok tőle, hogy a keresztények és zsidók körén belül sem kisebb a szélsőséges iszlámellenes fundamentalisták aránya. Seres nyomán PLT a mohamedánok "túlnyomó többségéről" állít valamit, miközben a felmérések, melyekre hivatkoznak, semmilyen túlnyomó többséget nem mutatnak a beilleszkedést visszautasító fundamentalizmus pártján. Szerintem "a pénz olvasva, asszony verve" szlogenje nem a Koránból vétetett, s nem mohamedán ifjak ordibálták Pesten, hogy "buzikat a Dunába, a zsidókat meg utána". Cenzúrát meg egyenesen Wilders követelt a mohamedánok szent könyvére. PLT történelmi fejtegetéseivel részben egyetértek, részben nem, de tárgyunk szempontjából ennek nincs jelentősége. Hogy mi milyen termék, és mivel illeszthető össze, két különböző kérdés. Elég itt leszögezni annyit, hogy minden demokratikus rendszer antidemokratikusból született.

Révész Sándor

- Biztos vagyok a demokratikus szellemiség meggyőző erejében. Ahogy látom, a maga érvei elég szűkösek, viszont nekünk itt van a Periklész típusú lézeres lángszórónk, a Montesquieu típusú robotbombázónk, na és persze a Gandhi típusú vákuumbombánk!