Cipi Livni külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes igen elfoglalt mostanában, hiszen ő az izraeli delegáció vezetője a palesztinokkal folytatott tárgyalásokon. Találkozónkra is éppen egy Olmert-Abbasz-Korei-Livni-csúcsról érkezik, amelyet a Jeruzsálemben tartózkodó Condoleezza Rice hívott össze. Ráadásul ezekben a napokban az Olmert-botrány miatt egyre többen arra számítanak, hogy átveszi Izrael miniszterelnöki hivatalát - bár erre vonatkozó kérdésemre nem hajlandó válaszolni, csak anynyit mond, hogy majd akkor dönt, ha megérett rá a helyzet.
Izrael még a fennmaradásáért küzd
Izrael 60 éves. Vajon mitől más ez az ország, mint a többi? Livni nem késlekedik a válasszal, amely szerint Izrael a zsidó nép hazája, e célból alakították meg. Születése óta működő demokrácia, és ő hisz benne, hogy harmóniában kell őrizni az alapértékeket: a demokráciát, és hogy a zsidók hazája legyen, amelynek biztonságos helynek kell lennie a zsidó nép ősi, történelmi földjén. Livni úgy érzi, mindez egy régi valóság újjászületése, noha mint keserűen hozzáteszi, az ENSZ 1947-es döntése óta ezeknek az értékeknek a delegitimizálási folyamata zajlik. Amikor ugyanis az ENSZ elhatározta egy zsidó és egy arab állam felállítását, még világos volt, hogy Izrael a zsidók történelmileg meghatározott hazája, és hogy mindehhez joga van. Ám azóta egyre több hang kérdőjelezi meg, vajon mit is jelent a zsidók állama, vajon ez vallás-e vagy nemzetiség, minek nekik saját ország?
Izrael képe manapság már nem a magányos Dávidé, aki szembeszáll az arab államok Góliátjával. Éppenséggel Góliátként jelenítik meg a médiában, ahol harminc másodpercet szánnak a leegyszerűsített üzenetek közvetítésére, ahol jó fotótéma a palesztin kisgyermek kontra izraeli katona. Izrael ma már elég erős, meg tud küzdeni létéért, de értékei miatt nem használja fel oly módon erejét, ahogy a legtöbb őt kritizáló nép megtenné a helyében - mondja a külügyminiszter.
Livni nem tudja elfogadni, ha Izraeltől csak az arab polgároknak teljes egyenjogúságot biztosító demokráciát kérik számon, a zsidóságnak otthont nyújtó alapérték nélkül - miközben azt akarják, hogy hozza létre a palesztinok államát, ahol természetesen egyetlen zsidó sem élhet majd. A külügyminiszter úgy látja, hogy országa még mindig a fennmaradásáért küzd, ezért az izraeliek máig nem tekintik magától értetődőnek hazájuk létét.
Optimistán látja-e a békefolyamatot? Livni szerint a palesztinokkal megkötött egyezmény Izrael legfontosabb érdeke, ezért országa kész a kompromisszumokra. Csakhogy közben a viszály természetét kedvezőtlenül befolyásoló változások zajlanak, a palesztinoknál és a térség más országaiban egyre több radikális, szélsőségesen vallásos elemet láthatunk, amelyek nem a palesztinok nemzeti értékeikért harcolnak, hanem azért, hogy Izraelt megfosszák a létezés jogától. A tárgyalásokon a legnagyobb szakadékok a legérzékenyebb kérdésekben vannak. Livni csak azt tudja, hogy Izrael miféle áldozatokra kész a történelmi megbékélésért, de egyelőre rejtély, hogy mire készek a palesztinok?
Izrael külügyminisztere végül személyes érzéseiről is szól a függetlenségi nap kapcsán. Ez a nap egyben szülei házassági évfordulója: ők voltak az első Izraelben összeházasodott pár. Szerinte ez szimbolikus is, mert addig a napig mindketten a britek ellen harcoltak Izrael megalakításáért a földalatti mozgalomban, majd aznap előjöhettek, és összeházasodhattak - remélve, hogy gyermekeik egy békés Izraelben élnek majd.
Jeruzsálem, 2008. május