- Gyanútlanul vásárolok egy üzletben, amikor felhív Pálffy Géza, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa, és arra biztat, találjam ki, hogy milyen könyv hever előtte az asztalon - idézi fel az elmúlt éveknek számára egyik legizgalmasabb pillanatát Hermann István, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója. - Akármeddig próbálkozhattam volna, valószínűleg sosem találtam volna ki. Egy olyan szenzációs leletről van szó, amit már mindannyian elveszettnek hittünk.

Pálffy Gézát, a veszprémi születésű történészt egy budapesti mérnök, Komjáthy István író fia kereste fel azzal, hogy segítsen neki megfejteni, mi lehet az a dokumentum, amelyet nem sokkal korábban az édesapja hagyatékát rendezgetve talált egy szekrényben. Pálffynak persze nem okozott gondot azonosítani az iratköteget: a veszprémi káptalan 1635-1653 közötti hiteleshelyi jegyzőkönyvéről van szó, amely óriási segítséget nyújthat a veszprémi vár török uralom alóli felszabadulását követő időszak tudományos kutatásához.

- A veszprémi káptalan a török hódoltság idején mintegy száz évig nem működött, éppen 1635-ben indult újra a hiteleshelyi működése - mondja Jakab Réka osztályvezető levéltáros. - Ezt követően 1849-ig 64 kötetben gyűjtötték össze a káptalan által készített jegyzőkönyveket. A 64-ből eddig 63 volt a birtokunkban, éppen az első 19 év iratanyaga hiányzott. Azt tudtuk, hogy a múlt század elején még létezett az első kötet is, mivel fennmaradt egy akkor készült kivonatos másolata. Ám az eredeti jegyzőkönyv később eltűnt, a hollétéről mostanáig nem volt tudomásunk.

A hiteleshelyeket egyházi szervezetek - szerzetesrendek, káptalanok - működtették. A veszprémi káptalan az 1635-ös újraszervezése után hat kanonokkal kezdte meg a működését. A hiteleshelyek tevékenységét leginkább a mai közjegyzői feladatokhoz lehetne hasonlítani, azaz közhitelű iratokat állítottak ki jórészt magánjogi ügyekben.

- A most fellelt, közel négyszáz éves dokumentumot a saját korában "felvallási jegyzőkönyvnek" hívták, amit ma talán "közjegyző előtt tett nyilatkozatok gyűjteményének" nevezhetnénk - mondja Hermann István.

- Rendkívül szerteágazó a tematikája: a benne szereplő ügyek között találunk végrendeleteket, birtokba iktatásról, ingatlanok és szőlőbirtokok adásvételéről, különböző magánpanaszok kivizsgálásáról, tanúkihallgatásokról készült jegyzőkönyveket - teszi hozzá Jakab Réka.

A kötet mintegy ötszáz ügyiratot tartalmaz több mint ezer oldalon. Jakab Réka szerint részben a terjedelme emeli ki a XVII. századi forrásaink közül, másrészt az adja a kuriózumát, hogy a Dunántúlon akkortájt egyedül működő vasvári káptalan mellett a török hódoltság utolsó évtizedeiben csak a veszprémi káptalan működését sikerült helyreállítani. Bár a korszakból fennmaradt jó néhány "magányos" dokumentum, egy egész intézmény munkájának ilyen teljességű megörökítése kivételesnek számít. A kötet egyébként nemcsak a történészek és a levéltárosok számára nyújt kutatási lehetőséget, de a nyelvészeknek is, mivel a zömében magyar nyelvű határjárások számos földrajzi nevet megőriztek, míg a tanúvallomások az akkori beszélt nyelv feltérképezésében segíthetnek.

Azt egyébként eddig nem sikerült rekonstruálni, miként kerülhetett a hiteleshelyi jegyzőkönyv a Komjáthy családhoz. Mindenesetre a Nemzeti Kulturális Alap jelképes megőrzési díjat adott át a kötetet a Veszprém Megyei Levéltár számára felajánló megtalálónak. Hermann Istvántól megtudtuk, a szenzációs leletet hamarosan restaurálni kell, amihez legalább egymillió forintra lesz szükség. A szerdai könyvátadással egy időben a veszprémi intézményben egy kamarakiállítás is nyílik a hiteleshelyi levéltár irataiból.

Jakab Réka szerint a kötet nyelvészeti kuriózum is