1769-ben a neves csillagász, Hell Miksa őt is magával vitte arra a lappföldi expedícióra, amelyet VII. Keresztély dán király megbízásából szervezett, egy égi jelenség megfigyelésére, amelytől a Nap-Föld távolság meghatározását remélték. Sajnovicsra nem magyar anyanyelve miatt is esett a választás: Hell a helyszínen akart utánajárni a híresztelésnek, hogy a magyar és a lapp nyelv rokonságban áll. A két jezsuita szerzetes 1768 végén érkezett meg a Norvégia legészakibb részén, a Jeges-tenger partján fekvő Vardö szigetére, ahol obszervatóriumot építettek és sikeresen megfigyelték a belépő és a Nap elől távozó Vénuszt.

Sajnovics szorgalmas nyelvészeti és néprajzi gyűjtőmunkája, majd egy Karjalából származó lapp misszionáriussal folytatott beszélgetései nyomán egyre inkább meggyőződött a nyelvrokonságról. A magyar és a lapp nyelv egyezését bizonyító értekezés vázlatát a dán akadémián olvasta fel, a nyomtatott változat 1770-ben jelent meg Demonstratio idioma Hungarorum et lapponum idem esse, azaz Bizonyítás a magyar és a lapp nyelv azonos voltáról címmel. Az átdolgozott és bővített itthoni kiadás, a Halotti Beszéd szövegének első teljes publikálásával 1771-ben látott napvilágot. A mű magyarul, a szerző anyanyelvén egészen a legutóbbi időkig nem volt hozzáférhető, fordítása csak néhány éve készült el. A számos elismerésben részesült Sajnovics letette a jezsuita rendben szokásos négy fogadalmat, bölcsészdoktori oklevelet és teológiai magisteri fokozatot szerzett, később a budai egyetemen a mennyiségtan tanára és a budai csillagvizsgáló adjunktusa volt. Művének negatív visszhangja miatt azonban tudományos terveit feladta, a rend feloszlatása után pap lett.

Sajnovics előtt többen is felvetették a magyar és egy-egy finnugor nyelv rokonságát, de ő volt az első, aki következetesen alkalmazta az összehasonlító módszert. Művének első felében a magyar-lapp nyelvrokonság ellen felhozott érveket cáfolja, a másodikban a rokonság mellett szóló bizonyítékait ismerteti. Munkáját főként alaktani egyezésekre építette, a grammatikai összehasonlítás jobbára csak egymás mellé helyezést jelent, a szintaktikai összevetés szinte teljesen hiányzik.

Munkája itthon óriási felháborodást keltett, a "halzsíros rokonság" felvetése után írta Barcsay Ábrahám: "Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, ki Lappóniából hurcolja nyelvünket". Csak három évtizeddel később jelent meg Gyarmathi Sámuel Affinitas című munkája, amely már a finnel és észttel is egybevetette nyelvünket. A század második felében Hunfalvy Pál, Budenz János bizonyították be, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek családjába tartozik - igaz ennek érdekében valóságos szakmai háborút kellett vívniuk a török rokonság híveivel.
(MTI)