Százezrek ünnepelték a pünkösdöt Csíksomlyón
Százezrek jelenlétében kezdődött szombaton délben a székelyföldi Csíksomlyón a 442. hagyományos pünkösdi búcsú.
Az őrházat Deáky András idegenforgalmi vállalkozó újíttatta fel.
Sokak számára ez az ünnep valóban szent, még akkor is, ha esetleg nem ismerik pontosan e búcsú eredetét, azt a győzelmet, amelyet a határőr katolikus székelység 1567-ben aratott János Zsigmond erdélyi fejedelem felett. Nem akartak ugyanis parancsszóra áttérni az unitárius vallásra. Azóta ez a 442. búcsú, az idők folyamán azonban már nem csupán a katolikusoké az összejövetel, hanem a magyarság sajátos világtalálkozójává is vált.
Erre utalhatott az idei ünnepi szónok, Schönberger Jenő szatmári püspök, amikor már az előző napokban adott interjújában úgy fogalmazott: olyan ez a találkozó, mint amikor a világban szétszóródott gyerekek az anyai házban találkoznak újra.
Szentbeszédében hangsúlyozta: a jelenlévők nem csupán a nyelvben és a hitben vannak együtt, hanem a szeretet is összetartja őket. Ez a szeretet valóban erősnek bizonyult, amikor minden esztendőben vállalták a tűző napon való közös verejtékezést és a közös imádságot.
Más kérdés, hogy tavaly is, most is eső szakította félbe a lélek felemelkedésével párosuló napfürdőt. Akik tavaly a jégesőtől áztak bőrig, azok az idén a szentmise kezdetén előúszott fellegekből kapták nyakukba a záport. Bár a tömeg nagy része a zord idő ellenére is ott maradt a két Somlyó-hegy közti Nyeregben, nagyon sokan vonultak le már ekkor esernyőik oltalma alatt vissza a városba.
A tavalyi búcsúval ellentétben most a Nyereghez vezető úton nem uralkodott a "kufárok" szelleme. Nem korbáccsal űzték ki őket, hanem önkormányzati rendelettel tiltották meg, hogy "közterületen", vagyis az úttest szélén kínálják portékáikat. Emiatt a tavalyinál kevesebb bőrruha, mintás sapka, szőrmeáru, giccses kegytárgy, mindennapi csecsebecse csábította a zarándokokat; néhány stand árválkodott csupán a magánterületnek számító téren a kapuk előtt. Tavaly pünkösdkor női fehérneműt is árultak garmadával, és az egyházbarátnak korántsem nevezhető Che Guevara "díszlett" a nap ellen védő sapkákon, amelyek amúgy akkor sem fogytak mázsaszámra. A búcsúra jellemző illatok a sülő kolbászok, csirkecombok és kürtőskalácsok irányából azonban most is ott úsztak a levegőben.
A kegytemplomnál amúgy az idén is a szokásos kép tárult a zarándokok elé. Most is ott volt a "Szenteltvíz" feliratú műanyag hordó, a tikkadt lelkek egy kis csapon keresztül juthattak hozzá. Egy oszlopon sorban olvashatóak voltak a feliratok, amelyek szerint mise-előjegyzéshez balra, a gyónáshoz és az áldoztatáshoz jobbra kell fordulni, a kávézóhoz és a vécéhez pedig egyenesen előre kell haladni.
Schönberger Jenő szentbeszédében hangsúlyozta: a jelenlévők nem csupán a nyelvben és a hitben vannak együtt, hanem a szeretet is összetartja őket. Beszédét a megtestesülés misztériumának gondolatára építette. Felelevenítette a bibliai történést, amely szerint az arkangyal meglátogatta Máriát, és közölte vele, hogy az Isten őrá bízta a nagy küldetést, őt választotta ki arra, hogy "fia anyja legyen".
Mária ezáltal "Krisztus-hordozó", "élő tabernákulum" lett - mondta a püspök, hozzáfűzve: a keresztény embernek sem lehet más útja, mint Máriáé, vagyis hogy ő is "Krisztus-hordozóvá" váljék.
Emlékeztetett a globalizáció folyamataira, megállapítva, hogy ilyen körülmények között egy olyan kis nemzet, mint a magyar nem diktálhatja a világot meghatározó törvényeket. Rajtunk múlik azonban, hogy életünkbe beengedjük-e az életellenes törvényeket - hangsúlyozta a püspök. "Hiába mond a törvény nemet az életre, ha mi igent mondunk, nem a törvény öl, hanem az ember". A püspök hangsúlyozta: életünket az Isten, a haza, a család, a tisztaság, a becsület, a munka, a felelősségtudat, az áldozat és az élet szentsége kell, hogy vezérelje.
A tömeg az idén is "belepte" a hegy oldalát, egyaránt láthatóak voltak a szentkoronás magyar lobogók, itt-ott egy-egy Árpád-sávos zászló is. Nemcsak Románia különböző vidékeiről, hanem más országokból is érkeztek magyar ajkú hívek. Magyarországról is sokan jöttek a búcsúra.
A hagyományoknak megfelelően az idén is részt vettek a szertartáson a szerzetes- és lovagrendek képviselői, a díszegyenruhás hagyományőrző huszárok, az ugyancsak egyenruhás bányászok, akárcsak az úgynevezett keresztalják (egy-egy egyházközség zarándokcsoportja, amelynek tagjai egy közös kereszt alatt vonulnak). A búcsún ott volt a Magyar Gárda mintegy negyven fős alakulata is.
(MTI)
