Én viszont úgy érzem, hogy ennek a fél kiló narancsnak a problematikájában benne van az egész magyar oktatási rendszer rákfenéje. Nemzetközi vizsgálatok - például az időről időre megismételt
PISA-felmérés - mutatják ki, hogy a magyar tanulók elméleti szintű felkészültségével nincsen különösebb baj, de amikor gyakorlatias, problémamegoldó feladatokra kerül a sor, akkor megáll a tudomány. A magyar iskola magoltat, de nem készít fel a való életre.

Az első pillantásra nagyon is egyszerűnek tűnő narancsos példa megoldása ugyanis valójában rendkívül bonyolult. Nem is értem, hogyan gondolhatták kiötlői, hogy elvégzéséhez elegendő lehet a rendelkezésre álló időkeret. Pláne, hogy az érettségi ezen kívül még tizenegy más, bár ennél jóval egyszerűbb feladatot is tartalmazott.

Nem mondom, hogy aki birtokában van a kombinatorika, a valószínűség-számítás, a vektoranalízis szükséges ismereteinek, s akinek nem okoz gondot a többváltozós parciális differenciálegyenletek megoldása, az bizonyára eredményesen megbirkózott a narancsos példával is, de azért ennyi tudást mégse kellene elvárni egy tizenéves gyerektől!

Gyakorlott matematikus szemével nézve már az első pillantásra fel kellett tűnnie, hogy beugratós kérdésről van szó. Hol lehet ma Magyarországon 75 forintért fél kiló narancsot kapni? És ha mégis, akkor vajon miféle narancs lehet az? És ebben a pillanatban rá kell jönnünk, hogy nem hagyhatjuk ki a számításunkból a lottyadtsági együtthatót, a töttyedtségi koefficienst, a penészállandót, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük meg.

Ha véletlenül nem tűnt volna fel, hogyan adhatják a minimum 300 forintos narancs fél kilóját 75-ért, akkor még mindig gyanakodhattunk, hogy miért fél kilóban adták meg az alapegységet, amikor a gyümölcsöt rendesen kilóban mérik. Valószínűleg azért, mert már elfogyott a narancs, és csak néhány nyomorult töppedék árválkodik a rekesz alján. Ebben az esetben viszont még háromszáz forintért is csak fél kiló gyümölcsöt tudnánk venni. Az már más kérdés, hogy mit szólna édes szülénk, ha ezzel a naranccsal állítanánk haza, de ennek a kérdésnek a megválaszolásához már tényleg kell az érettségi.

Aki idáig eljutott, annak azért adnék egy pontot a maximum kettőből. De még mindig nem küldeném le a gyereket narancsért, mert úgy átvágják, mint szart a palánkon.

Tovább boncolgatva a feladatot, nem hagyható figyelmen kívül az a tényező sem, amit a matematika sajátos nyelvén blokkproblémának nevezünk. Ha egy picit is APEH-ellenőr-gyanús a kinézetünk, akkor kapunk ugyan blokkot is a rohadt narancs mellé, de ebben az esetben már a 75 forintos narancs mindjárt 90-be fog kerülni, mert hozzászámítják a 20 százalék áfát.

Időkoordináták közé helyezve a narancspéldát, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor megyünk ki a piacra. Narancskormány idején például - tekintettel nemrég elvérzett javaslatukra - már csak tízszázalékos áfát számíthatnának fel élelmiszerre. Ebben az esetben viszont a narancs 82,50-be kerülne. További kérdés, hogy hatalomra jutásuk idején valóban megfeleznék-e a forgalmi adót, de ez már a matematikatudomány legmodernebb ágának, a valószínűtlenség-számításnak a hatókörébe tartozik.

A példa kedvéért csak a legalapvetőbb elhanyagolhatatlan tényezőket említettem meg a narancsos példa kiszámításához annak bizonyítására, hogy egyáltalán nem egyszerű feladatról volt szó. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mondjuk két-három év múlva szerepel-e majd hasonlóan bonyolult példa az érettségi feladatok között. De akkor - a mostani helyzetet extrapolálva - vélhetőleg már nem
punnyadt naranccsal, hanem fonnyadt szegfűvel.

Pontosabban: fél szegfűvel.