A szabályozásra és a finanszírozásra jellemző kettős szemlélet az elmúlt 17 évben akadályozta az áttörést a romák helyzetének javításában - ez áll az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tanulmányában, amely a rendszerváltástól napjainkig terjedő időszakot vizsgálja abból a szempontból, hogy a cigányság helyzetének javítására fordított támogatások mennyire voltak eredményesek. (A cigányságról adatvédelmi okokból nincsenek pontos adatok, ezért a helyzetükről sincsenek, így támogatásuk hatékonyságát is csak becsülni lehetett.)

Az ÁSZ szerint a cigányság felemelkedésének kérdését a roma- és a szegénypolitika szemszögéből közelítették meg a kormányzati koncepciók kidolgozása során. A kormányok az intézkedési tervek finanszírozását a tárcák feladatává tették, a források nevesítését azonban nem követelték meg. Így a finanszírozási rendszer többcsatornássá, bonyolulttá vált, s ez nem felelt meg az átlátható közpénzgazdálkodás követelményeinek. Megállapítható, hogy a kisebbségi csoportok helyzetének javítására szánt források hatékony felhasználásának megítélését leginkább az akadályozza, hogy hiányzott a célok pontos megjelölése és a pénzügyi források ehhez való hozzárendelése.

Az ÁSZ szerint az átláthatóság hiányát csak fokozta, hogy a tárcák a programok célcsoportját eltérő módon határozták meg, míg egyes komplex intézkedések esetén több tárca együttműködésére volt - vagy volna - szükség. A tanulmány megállapítja, hogy a rendszerváltás óta a magyarországi cigányság helyzetének megváltoztatására fordított támogatások megsokszorozódtak, ezzel azonban nem tartott lépést a támogatások tervezésének és végrehajtásának rendszere.