- Végre megjött Poncius Pilátus! - tárja szét ölelésre a karjait egy "farizeus" a magyarpolányi templomtéren. Pilátus, azaz Csabai Tibor, aki civilben az 1300 lelkes Veszprém megyei kistelepülés iskolájának igazgatója, nélkülözhetetlen szereplője a Polányi Passiónak. Leginkább talán producernek nevezhetnénk, legalábbis az ő feladata az előadás hátterének megszervezése.

A "helytartó-iskolaigazgató" körbejárja a teret, ellenőrzi a jelmezeket, a díszleteket, a létszámot. Kezdődik a passiójáték próbája, lassan gyülekeznek a Veszprém megyei falu lakói. Évről évre nagyjából százhatvanan vesznek részt a produkcióban - az ötéves óvodástól a nyolcvanéves nyugdíjasig. A helyszín a festői környezetben lévő barokk templom kertje, valamint a dombtetőre vezető kálvária.

A zenés passiót - ami a jeruzsálemi bevonulástól Jézus feltámadásáig dolgozza fel az evangéliumokat - három profi színházi szakember közreműködésével: a darabot Tömöry Péter színházrendező állította színpadra, egyúttal ő írta a szövegét is, a zenét Bakos Árpád szerezte, míg Keresztes János, a soproni színház művésze alakítja Jézust. A többi fellépő - Júdás, Kajafás, Pilátus, az apostolok, a farizeusok, a katonák, az angyalok, a tömegjelenetek résztvevői - mind falubeliek. Akad köztük diák, betanított munkás, rokkantnyugdíjas, vállalkozó, úszómester, hivatali adminisztrátor, bolti eladó, pedagógus, háziorvos, bányaigazgató-helyettes.

- Pályafutásom egyik fontos állomása a Polányi Passió - mondja Tömöry Péter -. Hihetetlenül jó érzés együtt dolgozni a falusiakkal, akik halálosan komolyan veszik az előadást. Számukra nem színházról, inkább egy szertartásról van szó.

A ma már tradíciónak számító passió játékot először 15 évvel ezelőtt adták elő Magyarpolányban. Igaz, akkor a falubeliek még nem vettek részt a produkcióban, az önkormányzat által támogatott előadásokban évekig amatőr színészek szerepeltek. Aztán a helyiek megalakították a magyarpolányi Passió Egyesületet, amely 2001-től kezébe vette a pünkösdi látványosság megszervezését.

- Kényszerűségből váltottunk, mivel 2000-re már nagyon felduzzadt a passiójáték költségvetése, a hang- és a fénytechnika mellett egyre többet vittek el a gázsik is - folytatja Csabai Tibor, aki egyben az egyesület elnöke is. - Másrészt tagjai lettünk az Európai Passiószövetségnek - ezt azok a települések hozták létre, ahol rendszeres tartanak passiójátékokat. Tőlük tudtuk meg, hogy csak ott lett tradíció a passióból, ahol helyiek játszszák el.

Csabai Tibor és az akkori polgármester, Sebe István elhatározták, hogy "befűzik" a falut. Úgy gondolták, elsőként a nagy létszámú, köztiszteletnek örvendő magyarpolányi családokat próbálják meggyőzni. Miután olyan helyi családok, mint a Kauker, a Kozma és a Kilyénfalvi - Csabai Tibor megfogalmazása szerint a passió-klánok - kötélnek álltak, már könnyű volt összeverbuválni a többieket.

- Mi rögtön öt szereplőt adtunk az előadásba, a feleségem mellett a három gyerekünk is lelkesen vállalta a fellépést - mondja Kilyénfalvi Ödön, aki akkoriban az ajkai uszoda úszómestereként dolgozott. - A rendező kérésére felnőtt fejjel szöveg- és helyzetgyakorlatokat kellett végeznünk, hogy legalább a színészi játék alapjait elsajátíthassuk.

Kilyénfalvi Ödön felesége, Gabriella - aki civilben dísztárgykészítő - a kezdetekről a passiójáték díszlet- és jelmeztervezője.

- Mindent közösen hozunk létre: amit kigondolok és megrajzolok, annak a megvarrá-sában a falubeli asszonyok segítenek - mondja Gabriella. - Pünkösd táján ez a százhatvan ember egy nagy családdá válik. Akadnak olyan falubeliek, akikkel év közben alig találkozunk, ilyenkor viszont jól kibeszélgetjük magunkat.

Csabai Tibor meséli, hogy előadások után a szereplők meg a hozzátartozóik még órákig együtt maradnak a templom-kertben, a helyi vendéglős pedig zsíros kenyeret, teát, sört meg forralt bort szervíroz az alkalmi társulatnak.

A passiót évente öt alkalommal - pünkösdkor és a következő hétvégén - adják elő a magyarpolányiak. Az 1800-2000 forintos belépők nem riasztják el a nézőket, az utóbbi években valamennyi előadás telt házat, esténként több mint 400 nézőt vonzott.

- Egyre többen jönnek az ország távolabbi pontjairól is, ami azt jelzi, hogy Magyarpolány felkerült a turisztikai térképre - mondja Csabai Tibor. - A fogadókban és a falusi turizmusba bekapcsolódott házaknál ilyenkor már nincs szabad hely. Sőt, a polányi passió annyira ismertté tette a falut, hogy az elmúlt években az egész nyári szezonban is tele voltak a szálláshelyek. Ma már naponta négy-öt turistabusz érkezik a faluba.

A jegybevétel eddig még soha sem fedezte a passiójáték több mint hárommillió forintos költségeit. Így aztán minden évben azért imádkoznak a szervezők, hogy valamilyen kulturális pályázaton pénzt kapjanak a produkcióra. Ez az idén sikerült, tavaly viszont nem.

- Ami azt jelenti, hogy az elmúlt évben például nem tudtuk kifizetni az egyetlen profi színészünk gázsiját - mondja Csabai Tibor. - Szerencsére a Jézusunk szívügyének tekinti a passiót, így az idén is elvállalta a szerepet. És végre gázsit is kaphat.

A Passió Egyesület az idén - a magyarpolányi önkormányzat segítségével - egy olyan pályázaton is elindult, amelyen 25 millió forint értékű fény- és hangtechnikai felszereléshez lehet hozzájutni. Ha nyernek, többé nem kell bérelniük a technikát, amivel jelentősen csökkenthetik a produkció költségeit.

- Nem félek attól, hogy az évek múlásával megunnánk a passiójátékot - mondja Csabai Tibor. - Mindig vannak, akik abbahagyják, de jönnek helyettük mások. Az elmúlt nyolc évben egyébként sokat változott a falu - előnyére. Ebben a passiónak óriási szerepe volt.

Gyerekszereplők jelenés előtt