„Oroszországban most új ellenzéki vezetőkre van szükség, akiknek vállát nem nyomja a kilencvenes évek politikai poggyásza, s akik össze tudják fogni az ellenzéki csoportokat” – idéz Amy Knight Oroszország-szakértő a New York Review of Booksban moszkvai ellenzékieket, akiket „orosz demokratáknak” nevez, ami persze egyúttal azt is jelzi, hogy Vlagyimir Putyint nem tekinti demokratának.

Az ellenzék vezetőjének szerepére Knight szerint leginkább Vlagyimir Milov, az elnökváltás előtt megjelent Putyin. A mérleg című könyv társszerzője lehet alkalmas. A még csak 35 éves Milov már 2002-ben energiaügyi miniszterhelyettes volt, de lemondott, mivel piaci reformelképzeléseit nem tudta érvényesíteni. Szerzőtársa, Borisz Nyemcov tíz évvel ezelőtt, Borisz Jelcin akkori elnök csapatában volt miniszterelnök-helyettes, majd egyik alapítója lett a Putyin elnök liberális ellenzékét tömörítő Jobboldali Erők Szövetségének. Könyvüket csak néhány ezer példányban adták ki, a könyvterjesztők ugyanis – nyilván a kormány nyomására – visszaléptek, és a mű szinte csakis a bátor ellenzéki kiadó moszkvai üzletében kapható.

A szerzők elismerik, hogy Putyin idején 70 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék, de ezt mindenekelőtt az emelkedő világpiaci olajárra vezetik vissza. Azzal vádolják a kormányzatot, hogy a növekvő bevételeket nem a régóta esedékes reformokra és az infrastruktúra javítására fordította, hanem eltékozolta. Állításuk szerint ugyanis a korrupció sohasem látott méreteket öltött. Az állami vagyont szinte ellenőrizetlenül juttatják magánkézbe, ugyanakkor egyes magánvagyonokat irreálisan magas áron államosítanak. Az orosz kivitel furcsa közvetítő cégeken keresztül folyik, a bevétel egy részéről tehát nincs állami elszámolás.

A legrosszabb bizonyítványt azonban a sajtószabadság terén állítja ki a könyv Putyin korszakáról. Az amerikai ismertető számos történetet idéz, amelyek mind arról szólnak, hogy miképp utasítottak ki, börtönöztek be a hatóságok olyan újságírókat, akik választási vagy gazdasági visszaéléseket feszegettek. Ezen kívül a kritikus újságíróknak fizikai erőszaktól is tartaniuk kell: 2007-ben 75 újságírót ért tettleges támadás, s ketten életüket vesztették. Ezt az amerikai recenzor azzal hozza összefüggésbe, hogy a mai orosz vezetőknek állítólag háromnegyed része valamilyen kapcsolatban áll vagy állt a titkosszolgálatokkal. És a szolgálatok az elmúlt másfél évtized alatt önjáróak lettek, már a Kommunista Párt sem ellenőrzi őket, mint a régi rendszer idején. Emiatt az orosz ellenzéki szerzők úgy vélik, hogy Vlagyimir Medvegyev, az új elnök, még ha akarna, sem tudna jelentős változásokat tudna előidézni. A szolgálatokra ugyanis nincs befolyása, Putyin pedig miniszterelnöki minőségében és a többségi parlamenti párt vezetője lévén minden lényeges változást meg tud akadályozni.

A két moszkvai elemző úgy véli, hogy a mai helyzet mindaddig fennmarad, amíg a lakosság el nem kezdi számon kérni a vezetőktől azt, hogy miképp gazdálkodtak az ország vagyonával. Erre pedig nemigen lehet számítani, amíg a gazdasági helyzet nem romlik. Ez utóbbit Nyemcov és Milov nem tartja lehetetlennek, mivel megítélésük szerint az orosz bankrendszerben is elharapózott a felelőtlen hitelezés.

Nyemcovék addig is liberális társadalmi mozgalmat akarnak szervezni, hogy ha majd eljön az idő, készen találja őket. Az új mozgalom egyik kiszemelt vezéregyénisége pedig nem más, mint Nyemcov szerzőtársa, Vlagyimir Milov.

Lehet, hogy csakugyan ők az igazi demokraták, amint az amerikai recenzor írja, de hogy független elemzők lennének, mint könyvük alcímében állítják, azt Moszkvában kevesen fogják elhinni.

Vlagyimir Milov