„Zabolátlan nyelvhasználók vagyunk. Lépten-nyomon szavakat és szólásokat lopunk más nyelvekből. Az angolban különösen gyakoriak az ilyen kifejezések. A németben 185 000, a franciában kevesebb, mint 100 000 idegen eredetű szó van, az angolban viszont az Oxford English Dictionary 500 000-ret számlál” – írja Rabih Alameddine libanoni író a Los Angeles Timesban.

Bármennyire része is az angol nyelvi hagyománynak a jövevényszavak befogadása, az elmúlt ötven évben az ázsiai és afrikai bevándorlók szótárából nem túl sok kifejezés honosodott meg az angol nyelvben. Az arabból átvett szavak többsége ráadásul negatív konnotációjú, és az erőszakra utal. Arabul az intifáda lázadást jelent, az angol értelmező szótárokban viszont az áll, hogy az intifáda szó az Izrael elleni palesztin felkelőkre utal. A fatva arabul vallási útmutatást jelent, az angolban viszont leginkább a Salman Rushdie meggyilkolására felszólító, Homeini ajatollah által kiadott parancsként említik. Pedig a fatvák többsége a mindennapi életvitellel kapcsolatos ártalmatlan útbaigazítás. A dzsihád az angolban az iszlám szent háborút jelöli, pedig arabul egyszerűen erőfeszítést, fáradozást jelent: az általános iskolák diákjai például gyakran tartanak matek-dzsihádot, vagyis intenzív matematika-kurzusokat.

Alameddine-t leginkább az szomorítja el, ahogy az angolban (és egyéb nyugati nyelvekben is) meggyökeresedett az Allah szó. „Allah Istent jelent. Arabul a moszlimok, a zsidók, a keresztények és a zoroasztriánusok Allahhoz imádkoznak. Angolul viszont csak a keresztények és zsidók imádkoznak Istenhez, a moszlimok Allahot imádják. Angolul az Isten és az Allah szavak nem ugyanazt jelentik.”

Az Isten és az Allah tulajdonnév indokolatlan megkülönböztetése persze nem csak a nyugati nyelvekre jellemző. Több moszlim országban politikusok kifogásolták, hogy a keresztény Istent az Allah kifejezéssel szokás jelölni. (Pedig az iszlám megalapítása előtt készült Biblia-fordítások is Allahként említik a keresztény-zsidó Istent.)

„A mostani nehéz időkben aggályos és veszélyes az ilyesfajta megkülönböztetés – figyelmeztet Alameddine. – Allah és Isten megkülönböztetése azt sugallja, hogy Allah bosszúálló és riasztó istenség, akinek a nevében rémisztő fatvákat adnak ki és rettenetes dzsihádokat indítanak.”

Alameddine szerint Allah és Isten teljesen indokolatlan és mesterkélt megkülönböztetése végső soron a terroristák malmára hajtja a vizet: azt erősíti, hogy a két vallás és híveik között kibékíthetetlen az ellentét.

Rabih Alameddine