Már amennyire búcsúzni lehető egy közös kamasz lánnyal, akivel akadt gond már a válás előtt is, sokat betegeskedett, rosszul tanult, évet is ismételt talán. Pedig Pálma középiskolai tanár volt, kémia-fizika szakos. Sokat aligha keresett, igaz, Péter mellett nem is szorult erre rá.

Pálma ruganyos, kisportolt, szép nő volt, irigyelte is mindenki Pétert. Most láthatóan nyúzottan könyökölt a pultra, lábánál hatalmas, teli bevásárlókosár hevert. Hogy akad baja, mi sem bizonyította jobban, mint, hogy szinte kérdezés nélkül beszélt azonnal, egy "Mi újság? Fáradtnak nézel ki?" elég volt, és már zúdult is rám a szóáradat.

- Merthogy fáradt is vagyok. Rengeteget dolgozom, és otthon is... Sok, nagyon sok. Naponta főzni. Persze, persze, hogy imádok főzni, de ez már egy kicsit nekem is sok. Na várjál. Tudod, amíg ketten voltunk a gyerekkel, nem volt gond, no persze az se volt egyszerű, tudod, hogy a Paula lisztérzékeny, én pedig imádom a friss, puha, de tömör házikenyeret, libazsírral, lila hagymával. De erről azért még le tudtam mondani. Annál is inkább, mert Paulának lett egy fiúja, egyetemista, vidéki gyerek, úgyhogy ott is lakik nálunk, képzeled, hogy én meg mennyire igyekszem, nehogy elveszítsem Paulát is. Úgyhogy tömöm a fiút, aki tésztás, egy sztrapacska követi a másik csuszát, arra jön gnocchi, pasta, metélt, nudli. Na várjál. Ezt még bírtam valahogy. Fél éve azonban van egy párom nekem is. Aranyos ember, össze kell szednem magam, ő is egy családot hagyott maga mögött, náluk három gyerek van, állandóan rettegek, pontosabban rettegtem, hogy visszamegy. Na várjál. Szerencsére ő is imád enni, pörköltbolond, csináltam is neki a jó fokhagymás körömpörkölteket, bársonyos borjúpaprikásokat, sűrű, kocsonyás velős pacalokat, persze törekszem a változatosságra, már mindenből készítettem pörköltet, ami ehető, mindenféle gombából, vadból, halból, zöldségből, neki csak az a fontos, hogy pörkölt legyen. És bidva erős. De nem utólag kell megcsípősözni, nem, neki bele kell főzni az erőset. Neki záporozik a könnye, ömlik róla a víz, csurog a taknya, mikor eszik. Akkor jó neki. Na várjál. Paula viszont összeköltözött a fiúval, úgyhogy most nekik dobozba főzök. Egyiknek tésztákat, másiknak mindent, amiben nincsen semmi liszt. Viszont Béla kéthetente egyszer megy, és alszik az ő gyerekeivel - két fia és egy lánya van. Na várjál! Ilyenkor az asszony elmegy az anyjához, de előbb direkte, dühből kitakarítja a frizsidert, nem hogy nem főz semmit, de még egy szelet kenyeret se hagy hátra. Béla, persze, nem tud főzni, úgyhogy ilyenkor én igyekszem valamit összerakni, és bedobozolni nekik is. Ide nem hozza a gyerekeket, mert azt megtiltotta az anyjuk, no meg annyira még nem is rajonganak értem. Na várjál! Hogy egyszerűbb legyen, a kislány elég finnyás, kizárólag pulyka- és csirkemellet eszik roston kisütve, salátával. A fiúk az apjukra ütöttek, náluk csak a csípősségre kell ügyelni, úgyhogy mindig kétféle pörköltet csinálok, egy erőset és egy lájtosabbat. Na várjál! A gyerekek tudják, hogy az apjuk nem tud főzni, gyanakodnak, hogy esetleg én etetem őket, ezért a kosztot mindig el is kell egy kicsit rontani. Persze csak annyira, hogy még ehető maradjon, vagy föl lehessen javítani. Igyekszem ügyelni rá, hogy sótlan legyen, ízetlen, és mindig megmondom, mit kell vele csinálni, hogy feljavuljon. Na várjál. Pár hete mondja Béla, hogy készítsek egy kicsivel többet, annyira ízlik a gyerekeknek. Kicsit gyanús volt, mert rengeteget küldtem addig is. Na várjál! Hát nem kisült, hogy az asszony rákapott a maradékokra, mikor megvan a váltás, és ő ott marad a gyerekekkel, azonnal tépi föl a frizsidert, és falja a maradékot. Teljesen rákapott a kosztomra. A rakott kelem után egyenesen azt mondta a gyerekeknek, akik persze visszamondták az apjuknak, hogy először bánta meg egy kicsit, hogy a Bélát kirúgta. Merthogy azt hitte, Béla tanult meg olyan rakott kelt csinálni, amilyent csak az én anyám tudott, egy egész liter tejfellel, a hússal együtt darált füstölt császárszalonnával, apróra szelt paradicsommal, zöldpaprikával, és még egy-két dologgal, amiről nem beszélek. Na várjál! Többet nem is küldtem rakott kelt. De küldtem minden mást, amit szeretnek. A múltkor csirkét rántottam nekik, hagymás krumplival és tejfeles, fokhagymás uborkasalátával. Na de várjál! A múlt héten aztán az asszony bemutatta a gyerekeknek az új pasasát. Fess fiú, jól keres, van neki birtoka, szőlője, vagy nyolc lova, valami bankár, és...

Pálma ekkor lemutatott a lábánál lévő hatalmas kosárra, amelyből harsányan zöldültek, sárgállottak, piroslottak elő mindenféle retkek, répák, saláták, aztán rám nézett tágra nyílt, kicsit megtört szemével, úgy suttogta:

- És vega.