A madárfüttyös kert egyik fontos feltétele, hogy a kerítés sövényből legyen. A portól, zajtól és a kíváncsi tekintetektől védő zöld falat azonban rendszeresen ápolni, metszeni kell. A lombos kerítésalkotók első metszésének ideje éppen most van.
A nyírást fiatalon kell kezdeni
A gyorsan fejlődő növények esetében is minimum 2-3 év, amíg a faiskolák szokványos méretéből magyar szemmel kerítésnek értékelhető sövény nő ki. Ha az ingatlan tulajdonosa jól választott növényt, s ismeri a nyírás szakszerű módját, akkor a sövény természetes átmenetet képez a kert épített és élő elemei között. Az épített és a sövénykerítés hibridjeként a mellvéden kialakított ültetőhelyre telepített növénnyel növelhető az építészeti hatóság által engedélyezett kerítésmagasság.
A tetszetős sövény kialakításához türelem kell, hiszen az ezt alkotó növények jellemzően nem kaphatók akkora méretben, amiből rögtön kész kerítés készülhet. Ha mégis - ami leginkább az örökzöldekre jellemző -, akkor már igencsak drágák, így inkább kisebb kerítésszakaszoknál jöhet szóba ez a megoldás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a sövénykerítést választók gyakran egy egyszerűbb drótkerítéssel határolják el a kertjüket, majd közvetlenül mögötte kezdik el a növények felnevelését. Ha később elbontják a provizóriumnak szánt drótost, akkor nincs baj, mert azzal is számolni kell, hogy a sövénynek szélessége is van. Ha eleve ez volt a szándék, akkor érdemes a hajtásokat folyamatosan kivenni a kerítésből, ellenkező esetben ugyanis a sövény anynyira ránő, hogy csak a növények komoly sebesülésével lehet eltávolítani a drótfonatot. Ez utóbbit sokszor ott is hagyják, ettől viszont esetenként a növény nem nő szépen.
A cserjekerítéseket metszeni a kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább kétszer - tavasszal és őszszel - szükséges. A nagyobb sövényeket, amelyekben madarak is szoktak fészkelni, csak költés után ajánlott metszeni. Az örökzöldeket egyszer, kora tavasszal szabad metszeni, ugyanis sövénybe ültethető fajok általában áprilisban növekednek, ha ezután vágnak, akkor egy évig eléggé foghíjas lesz a zöld fal.
Méretek
A kert szélének beültetéséhez legalább két méter magasra növő cserjék alkalmasak: aranyvessző, fehértarka levelű som, hortenzia, japánbirs, japán rózsa, jezsámen, korai nyári orgona, korai tamarix, kerti bajnóca, mályvacserje, orgona, ostorménbangita, rózsalonc, sárga levelű hólyagvessző, gyertyán, mezei juhar.
Másfél méteresnél szélesebb kerítés nevelhető az ezüstfából, galagonyából, narancseperfából, tövises gledícsiából, piros tűztövisből.
A lucfenyőkerítésnek legalább egy- méteres helyet kell hagyni. Már a 60-80 centis szélességű álciprus, aranyfa (Fosythia), ép levelű magyal, mezei juhar, tuja, narancsszínű tűztövis kerítés is jól mutat.
Ennél is vékonyabb helyen - 30-40 centis szélességet igényelve - is szépen fejlődik a fagyal, galagonyák, gyertyán, puszpáng.
Minisövény - 15-20 centis méretű - készülhet a madárbirsekből, de ezeket évente többször kell nyírni, hogy a méretet megőrizzék.
A telepítés után közvetlenül a talaj felszínétől érdemes arasznyi távolságra visszavágni a nem örökzöld növényeket. A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal erőteljesen nyírni kell. Az első időkben gyakran kell használni az erősebb ágvágót is, mert ekkor még a vastagabb hajtások is összevissza nőnek. A hosszú, kiálló hajtásokat is kurtítani kell. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden tíz centiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés. Sok hobbikertész esik abba a hibába, hogy a kívánt magasság minél gyorsabb elérése érdekében nem metszi vissza eléggé a fiatal sövényt. Ez azonban visszaüt, mert a növények felkopaszodnak, a sövény ritkás és csúnya lesz. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a teljes visszavágás, azaz kezdődik minden elölről.
Ha a kívánt magasságot már elérték a növények, akkor fenntartó metszésre van szükségük, amivel a sövény alakját kell megőrizni. A növények fényellátottsága szempontjából a téglalap vagy nyújtott trapéz alakú keresztmetszet a legmegfelelőbb, ilyenkor elkerülhető a felkopaszodás. De akkor is, ha fiatalon rendszeresen visszametszik. (A nyírt sövényt gyakran felfelé szélesedő formára hagyják, így viszont az alsó rész nem kap elég fényt.)
A kerítés nemcsak az ingatlan, hanem az utca díszévé is válik, ha virágzó cserjékből alakítják ki. Az ilyen cserjékből összeállított sövényekre jellemző, hogy a nyírtaknál rövidebb idő alatt érik el a megfelelő méretet. A cserjesorban lehet egyetlen fajt vagy különböző virágzó bokrokat ültetni. Ez utóbbiak növekedésben, virágszínben és a virágzás idejében különbözhetnek egymástól. Célszerű hasonló iramban fejlődő növényeket ültetni, ellenkező esetben ugyanis a gyorsabban fejlődők elnyomják a kisebbeket. A virágzó sövényeket alkotó növények két csoportba sorolhatók, s ez határozza meg metszési idejüket. Ősszel fejleszti a következő évi virágrügyeit az aranyvessző, az orgona, a tamarix, így a tavaszi metszéssel ezeket is eltávolítanánk, megakadályozva, hogy a cserje virágba boruljon.
Más cserjék rügyeiből először hajtások nőnek, és ezekből csak később fejlődnek ki a virágok. Ezeket a fajokat kora tavasszal is lehet metszeni. Ilyen a fagyal, a nyári orgona és a hortenzia is.
Bizonyos korlátok között örökzöldekből s tűlevelűekből is kialakítható sövény, ez azonban inkább csak takaró-védő sövénynek javasolható. A hazánkban őshonos közönséges tiszafa viszonylag jól tűri a metszést, és rendkívül dekoratív, de a piros magköpeny kivételével a növény minden része mérgező. Egyes tujafajták is alkalmasak sövény létesítésére. Különösen a nyugati fajtakörbe tartozó brabanti változatából nevelhet szép sövényt az, aki elfogadja, hogy télen megbarnulhatnak a növény levelei. Sövényként divatos a leylandciprus is, főként gyors növekedése miatt.
Biztos, hogy az utca díszévé válik a szerb luc sövénye. A Balkánon őshonos ez a karcsú koronájú fenyő, éghajlatunkon jól érzi magát, és kedvezőtlen környezetben is gyorsan fejlődik.
A jövő héten a hagymahizlalásról írunk.
Az már nagy eredmény, ha létra kell a sövény műveléséhez
