Az efféle súlyos közéleti kérdésekre igen fogékony olvasó már nyilván tudja, hogy a napokban Navracsics Tibor a blogjában cáfolta a kormányfő feleségének, Dobrev Klárának egy másik fórumon tett állítását, miszerint Navracsics 2003-ban jól érezte magát a Gyurcsány-vacsorán. A frakcióvezető részletesen leírja, hogy már a hidegtál se tetszett neki, hát még a házigazda viselkedése: Gyurcsány agreszszív volt és számonkérő, állandóan Lovas István-idézetekkel hozakodott elő, egyszóval, összegez Navracsics 2008-ban, "ugyanazokat a személyiségjegyeket látom azóta rajta miniszterelnökként, amelyeket akkor, azon az estén. Ahogyan házigazdának méltatlan volt, ugyanúgy méltatlan miniszterelnöknek is."

Ezzel szemben áll Dobrev Klára állítása, hogy igenis, borjúsült volt vacsorára, amiből kétszer is vett Navracsics, és ha nem kurjongatott is önfeledten jókedvében, azért kiválóan érezte magát.

Navracsics képességeit ismerve nagyon is elképzelhető, hogy ő már öt évvel ezelőtt egy hervadó salátalevél alá bújtatott csirkeszendvicsbe belelátta a későbbi őszödi beszédet, a műanyag kannából felszolgált lőrében pedig leendő vizitdíjat, brutális kordonokat, valamint egykori bolsevista párttitkárok verejtékét vélte felfedezni, sőt én még azt is elhiszem, hogy a vacsora kellős közepén Gyurcsány egyszerűen letépte az inget Navracsicsról, és saját kezűleg korbácsolta meg.

De könyörgöm: ha olyan szar az a vacsora, s főleg, ha annyira militáns a házigazda, miért kell azt elviselni? Ha engem egy vacsorán penészes komiszkenyérrel kínálnak, ezenközben pedig Magyar Nemzet-passzusokat vágnak a fejemhez, akkor én ott egy percet se maradok.

Ezt csak azért mondom, mert az ún. baloldali meg liberális értelmiség Navracsicsot még a mértékadó, szolid és viszonylag értelmes fideszes politikusok közé sorolja. Na most, jó tudni, hogy 2010-től ennek a Navracsics-féle szellemi potenciálnak a kezében lesz az ország, miközben az itthoni értelmiség szerint félhülye vezetők által kommandírozott Szlovákia már javában bevezette az eurót.

Amúgy pedig, az etikett szerint, ahol emberek vannak és esznek, ott nem jövünk elő Lovas Istvánnal.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa