- Mi vonzó van most az egészségügyi miniszter bársonyszékében?

- A feladat: az egészségügyi rendszer alakítása, igazgatása, javítgatása önmagában kihívás, mert, ha nehezen is, de megoldható. Ha sikerül, akkor az a betegeknek, az orvosoknak és a szakdolgozóknak is jó.

- Mennyi időre rendezte be a szobáját?

- Két évet szántam erre a munkára. És ha a betegek ismét bíznak az orvosokban, s abban is, hogy meggyógyítják őket, akkor már nem volt hiábavaló az Arany János utcában töltött idő. Elsősorban bizalmat szeretnék építeni a szereplők között.

- Mivel szerezhetnék vissza a bizalmat?

- Nincs általános receptem. Tervem van: nevezetesen az, hogy végignézzük a hatályos egészségügyi programot, szabályokat, és ahol szükséges, igazítunk. Megnézzük például, hogy egy meghatározott szintű minőségi ellátáshoz milyen szakmai és finanszírozási protokollokra van szükség. Megoldandó feladat, hogy legyen elég orvos, szakdolgozó a kórházakban, szakrendelőkben.

- Tudja már, hogy mindehhez hány törvényt kell átvinnie a parlamenten?

- Még nem számoltam öszsze, de nyilván az elsők közt lesz az egészségbiztosítási törvény, s ezzel összefüggésben az ellátórendszert érintő szabályozás, a finanszírozáshoz kapcsolható változások...

- Eddig önt racionálisan gondolkodó embernek ismertem. Tényleg lát esélyt arra, hogy nemcsak az MSZP-frakciótól, hanem a parlamenti többségtől megkapja a támogatást?

- Ha évek óta megoldatlan problémákra kínál a kormány megoldást, és olyan javaslatok kerülnek a Ház elé, amitől a betegeknek is jobb lesz, arra az ellenzék sem mondhat nemet.

- Azért, gondolom, van ennél erősebb, konkrétabb elképzelése is arról, hogyan fogja megnyerni az ellenzéket. A bizottsági meghallgatásán például egyetértettek a céljaival, elismerték szakmai tudását, a támogatásához viszont ez kevésnek bizonyult.

- Mégis éppen a szakbizottságon keresztül szeretném megnyerni céljaimhoz a többséget. Azt gondolom, oda a pártok a területet legjobban ismerő, értő tagjaikat delegálták. Ha őket sikerül meggyőznöm szakmai érvekkel, akkor saját képviselőcsoportjukkal is elfogadtatják a parlamenti bizottságban képviselt döntésüket. Konszenzussal szeretném a parlament elé terjeszteni a törvényeket.

- Képes erre? Csak hisz ebben, vagy tudja is?

- Hiszek benne.

- Biztos abban, hogy meg tudja csinálni? Jól döntött, amikor vállalta a miniszterséget?

- Igen, ebben biztos vagyok.

- Tudja már, mi lesz a munkamegosztás az államtitkára és ön között?

- A döntéseket megbeszéljük, neki nyilván jobb a politikai érzéke, mint nekem, az én finanszírozási kérdésekkel kapcsolatos konkrét tudásom viszont bizonyos területeken jobb. Jól kiegészítjük egymást.

- Nem érzi úgy, hogy Vojnik Mária személyében a párton kívüli miniszter mellé delegált a frakció megbízható szocialista politikust?

- Nem.

- Mennyire sürgető a pénztártörvény hatálytalanítása?

- Az. Sürgető. Így a kormánytól kapott felhatalmazásom alapján a következő kormányülésre elkészítem a törvény visszavonásáról szóló javaslatot. Ennek része lesz az is, hogy az új körülmények között milyen egészségbiztosítóra van szükség. Miután ez a törvény a teljes rendszert érinti, alapos, megfontolt áttekintésre van szükség. A zárórendelkezés több eleme már beépült más törvényekbe, ezek jelentős részét meg kell hagyni.

- Mi lesz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár sorsa?

- A pénztártörvény módosításától függ.

- Mi az ára, ha hatályban marad az egészségbiztosítási törvény, de nem hajtják végre?

- Akkor "mulasztásos törvénysértés" állapotába kerülünk. A bizottsági meghallgatáson elmondtam, hogy jogkövető magatartást kell mindenkinek - így nekem is - tanúsítani, ezért ez a megoldás számomra nem elfogadható.

- Szakmai vagy politikai megoldásra kapott felhatalmazást a pénztártörvénnyel kapcsolatban?

- Számomra elsősorban szakmai feladatról van szó, ám a változtatás körül kirobbant politikai vitát nem lehet figyelmen kívül hagyni, és azt sem szabad elfelejteni, hogy miniszterként én is politikus vagyok.

- A távozó egészségügyi miniszter büszke volt arra, hogy a kasszát 26 milliárdos többlettel hagyja hátra. Ugyanakkor azt is mondta, hogy a háziorvosokkal kötött megállapodás fellazítja az eddigi szigorú költségvetési korlátot, kedvezőtlen hatása lesz. Valóban így van?

- Nem így fogalmaznék, hanem úgy, hogy a költségvetési törvényt be kell tartani. Ez azt jelenti, hogy csak annyit szabad költeni, amennyi van a kasszában. Ám ami van, azt az egészségügyre kell költeni. A háziorvosokkal történt megállapodás nem visz ki több pénzt a rendszerből, mert nem használtunk fel az Egészségügyi Alapon kívüli többletforrást a célra, benn maradtunk a költségvetési keretek között.

- Ön tárgyal tovább a háziorvosokkal, vagy átadja másnak a feladatot?

- Úgy gondolom, a közös gondolkodás elkezdődött. Nyilván nem lehetek majd ott minden tárgyaláson. Akikre rábízom az egyeztetést, azok ott folytatják, ahol abbahagytuk.

- Nem tart attól, hogy éppen az épülő bizalom veszik oda?

- Ez a bizalom nem személyfüggő, ha bennem megbíznak, akkor az általam kijelölt személlyel sem lehet baj.

- Látja-e már, hogy mit visz a kasszából a megállapodás második, harmadik lépése?

- Pontos összeget nem tudok mondani, mert még sok számolgatás, kalkuláció van hátra. Terveim szerint januártól létrehozható egy pénzügyi alap, hogy a háziorvosok között egyszerűbbé váljon a praxiscsere. Ugyanakkor nem mindegy, hogy hány háziorvos akar eladni, s hányan akarnak vásárolni. Mindenki egyszerre szeretne az alapból kedvezményes hitelhez jutni, vagy évekre elnyújtott folyamattal kell kalkulálni? Amíg mindez nem tisztázott, nincs értelme konkrét összegről beszélni.

- A szolgáltatásszűkítő eszközök, a vizitdíj, a kórházi napidíj megszűnt, tartható e nélkül is a tb-kassza egyensúlya, nem jelenik meg újra a túlköltés?

- Attól, hogy megszűnt a vizitdíj, nem feltétlenül nő a kiadás. Sok tétel esetében zárt a kassza. A többit viszont lehet szabályozni adminisztratív, illetve szakmai eszközökkel. Ha például van nemzetközileg is ismert és elfogadott egyértelmű eljárás arra, hogy bizonyos gyógyszereket hogyan használnak másutt, és az olcsóbb, de jó megoldást jelent a betegnek is, akkor azt a szabályt át lehet venni.

- Hogyan fogja kikényszeríteni az evidenciák betartását, hiszen eddig is voltak protokollok, takarékossági szabályok, de fütyült rájuk mindenki...?

- Megpróbálunk egy olyan rendszert létrehozni, amelyben a szabályok követhetők az orvosok számára, és betartásuk egyszerű módszerekkel ellenőrizhető. Például már most is meg tudjuk nézni: ki írhat fel drága készítményt kiemelt támogatással.

- Mindez nem ássa alá a bizalomépítést? Eddig is a gyógyítási szabadságot korlátozó finanszírozói magatartás ellen lázadtak leginkább a gyógyítók.

- Ha van egy szabály, amely logikus, van idő a felkészülésre, akkor az végrehajtható és számon kérhető. Lehet, hogy most még valami hiányzik ahhoz, hogy az érintettek számára követhetők legyenek a szabályok. A kommunikáció javítása sokat segíthet.

- Mennyi tartalékot lát a rendszerben? Kik jöhetnek még pénzért: kórházak, gyógyszergyártók, mentők...?

- Nem várom meg őket, magam megyek hozzájuk. Minden ellátási forma képviselőit megkeresem, és megkérdezem: miben tudunk segíteni. "A kevés a pénz" érv számomra értelmezhetetlen. Erre azt fogom mondani: nézzük meg a problématérképet. Egyébként azt gondolom, sok minden, ami nyomasztja a rendszerben dolgozókat, nem kerül pénzbe. Például a gyógyszerfelírási szabályok ésszerűsítése: ha a krónikus betegeknek, akik biztosan nem gyógyulnak meg, életük végéig terápiára szorulnak, nem kell hathavonta elmenniük a szakorvoshoz, hogy papírt kapjanak arról, amit a háziorvostól is megtudhatnak, azt gondolom, tettünk valamit.

- Nem biztos, hogy a módszer működik, ha jönnek a kórházcsődök. Azt azért elismeri, hogy ott valamit tenni kell. Mi az az elv, amit ebben a kérdésben követni lehet?

- Teszünk is, hosszú idő után most van lehetőség arra, hogy aktualizáljuk, pontosítsuk a gyógyításért elszámolható költségeket.

- Ez kevés lesz a nagyon eladósodott intézményeknél. Folytatódik-e a kórházak szelekciója, vagy ráhagyja a dolgot a helyhatóságokra?

- További ágyszámcsökkentést nem kezdeményeznék, de azt megnézzük egyes szakmák között, milyen átcsoportosításra van szükség.

- Azért nem akar ágyat leépíteni, mert kerülné a konfliktust, vagy optimálisnak tartja a jelenlegi ellátórendszert?

- Összességében megfelelő nagyságúnak tartom az ellátórendszert, kisebb-nagyobb módosítások, átcsoportosítások a szükségleteknek megfelelően adódhatnak.

Nincs általános receptem