A Guerrero negyedben, ahogy az egész városban, íratlan szabály, hogy a szomszédok védik egymást. A tolvaj a munkából élőt, de emez is kitárja neki az ajtaját, ha éppen üldözi a rendőrség. A jó viszony a biztonság alapja.

Az egymásraszorultság pedig a legfőbb védelem a bűnözőkkel szemben. De kell a helyismeret is. A főváros minden lakosa tudja, melyek a legveszélyesebb körzetek, oda csak végszükség esetén és kísérettel megy az ember. Például, az egyik piaci negyedben, a Merced városrészben még nappal is állandó veszély leselkedik az ott vásárlókra, a San Pablo sugárút és környéke pedig csak azokat vonzza, akik könnyű húsra vágynak.

- A főváros közbiztonsága nem rosszabb, mint az országos átlag - mondja Humberto Morgan Colón, a fővárosi közgyűlés közbiztonsági bizottságának tagja. - A média, és elsősorban a televízió híradásai miatt él rettegésben sok ember. Az északi határ mentén szinte háború dúl a bűnbandák között a kábítószer-kereskedelem kézben tartása miatt. A hadsereg veszi fel velük a harcot. Rengeteg a gyilkosság: a jelenlegi kormány másfél éves működése alatt négy és fél ezer embert gyilkoltak meg az országban. A lakosságot sokkolják a hírek, a híradások első félóráját a bűnügyi krónika teszi ki.

Morgan Colón beismeri, hogy Mexikóvárosban magas az erőszakos bűncselekmények száma, elsősorban a bankokból távozni próbálókra leselkedik veszély. De autóval járni, főleg, ha divatos márkáról van szó, szintén nem életbiztosítás: naponta közel száz autót lopnak el, az esetek felében fegyverrel kényszerítik a vezetőt a gépjármű átadására.

Az utóbbi időben a telefonos zsarolás jött divatba. Ez utóbbi a városvezetés közbiztonsági felelősét is elérte: közölték vele, ha nem fizet magas összeget, a fia életével játszik. Tragédia ugyan nem történt, de még az ő befolyása is kevés volt ahhoz, hogy kézre kerítsék a gazfickót, aki valószínűleg a város börtöneinek egyikéből irányítja a zsarolók tevékenységét.

Én magam is vesztes típus vagyok, alighanem érződik rajtam, hogy nálam van keresnivalójuk a bűnözőknek. Többször kifosztottak, el is raboltak már, pedig mindent megteszek azért, hogy elkerüljem a veszélyt. Késő este csak a magát biztonságosnak nevező taxit veszem igénybe, sötétedés után, ha három ember jön velem szembe, átmegyek az utca másik oldalára. A hónap utolsó napjait szeretem a legkevésbé. A lakásom közelében van Szent Hippolit temploma. Minden hónap 28-án emberek tízezrei keresik fel, hogy az egyik oldaloltárban lévő szentnél leróják tiszteletüket. Szent Júdásról van szó, a tolvajok, a szegénységben élők megváltójáról. Annyi az ember egész nap, még este is, hogy csak kerülő úton tudok hazajutni. Teli félelemmel, mert mi van, ha az esti sötétséget kihasználva éppen olyanokba botlok, akik már lerótták tiszteletüket Szent Júdásnál?