A röntgenkép már bizalmasabb, intimebb, de az igazi feltárulkozás a genetikai állományban van. Aki azt ismeri, nemcsak az épp látható formánkról tud sokat, hanem arról is, mi lesz velünk évek múltán, de még azt is, hogy milyen betegségek, esetleg különleges adottságok várnak gyerekeinkre.

Jó oka van tehát annak, hogy míg a meztelenség a mi kultúránkban az emberek már-már természetes létformájává vált, a genetikai adatokat igyekeznek a lehető legnagyobb prüdériával kezelni. Nálunk a parlament helyezte egy törvénnyel biztonsági őrizet alá ezeket az adatokat, vezette be - nem így nevezve - a génbanktitkot, de sokak szerint még így sem elég biztonságos a rendszer.

A géntérkép, amely csak néhány éve teljes, Bill Clinton egykori elragadtatott szavai szerint az a nyelv, amit Isten használt az ember teremtésekor. Szótár Istenhez. S mint ilyen, tegyük hozzá, értelemszerűen ördögi célokra is használható.

Nagy a kísértés. Mert miért is volna embertelen, ha a biztosító tudhatná, hogy amikor szerződik valakivel, mekkora kockázatot vállal? Ránézne a genetikai bizonyítványra, s máris tudná, milyen szorzót vagy osztót kell alkalmazni az átlagárhoz képest. Igazságos volna ez, hiszen nem terhelné a többi üzletfélre az előre nem látható kockázatot. S ha már úgyis megvizsgáltat bennünket az egészségbiztosító, csak egy mozdulat, s tudja, amit tudnia kell. Miért ne tudhatná ezt a munkaadóm is? Nem sportszerűbb, ha tisztában van vele, mennyi ideig számíthat rám teljes értékű emberként? Csak egy mozdulat... Mennyi bajt meg lehetne előzni, ha a házasságba ki-ki egy kis genetikai térképpel érkezne, hogy megtudja a másik fél, milyen génállományra számíthat a család.

E kérdések és kívánságok oly logikusak, hogy Amerikában már kifejezetten el akarják fojtani őket. Direkt eltiltották a biztosítókat és a munkáltatókat ezektől az adatoktól. Nálunk még nem. Szóba került, de nem érezték a képviselők az intézményes kukkolás fenyegetését elég erősnek. Nehéz is felfogni, mi is itt a veszély, aminek olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak például Amerikában, hogy az ellene hozott normát a XXI. század első jelentős emberjogi törvényének nevezték. Valóban nagy baj, hogy lehetőség támad akár jövendőbeli betegségek alapján való diszkriminációra, emberek közötti selejtezésre. Ez önmagában is taszító. Még ijesztőbb azonban, hogy a genetikai információkkal meg lehet próbálkozni a véletlen kiküszöbölésével. Hogy megtalálják az ideális házastársat, anyát, apát, az eszményi dolgozót, a legbátrabb katonát... Ha nem zárják karanténba a genetikai adatokat, kérdéses, hogy képesek-e ellenállni a kísértésnek az optimális megoldások megszállottjai.

A véletlen szentségét tisztelhetnénk azzal is, ha elképzelnénk, hogy párunk megválasztása során ki kellene iktatni a szent bizonytalanságot, de törjünk még nagyobbra. A nemrég meghalt Stephen Jay Gould paleontológus és tudományos író a véletlen szerepéről az evolúcióban annyit mondott: elég nagy az. Az ember kialakulása maga is kozmikus baleset.

Kár lenne helyrehozni.