A nagy nyilvánosságnak szánt teátrális lépés ellenére korábbi politikai szerepvállalása vajmi kevéssé merül a feledés homályába, ahogy ezzel vélhetően a debreceni fizikust nagy többséggel megválasztó akadémikusok is tisztában lehetnek. Az MTA közgyűlésének érzékelhető eltolódásában a honi politikai spektrum jobb oldala felé minden bizonnyal jelentős része volt a balliberális kormány tudomány- és innovációpolitikai szerencsétlenkedéseinek, a kutatás-fejlesztésre jutó pénzek ilyen-olyan csatornákon való elcsordogálásának is, ahogy az egyik távozó akadémikus megjegyezte, és ebben sok az igazság. Mint ahogy tény - akárhogy is próbálnánk takargatni -, hogy a rendszerváltás óta tudományra, kutatásra-fejlesztésre a konzervatív kormányok költöttek többet, míg a másik oldal kormányzása idején a statisztikai mutatószámok mindig romlottak. A most megválasztott MTA-elnök személyéhez köthető a területre a rendszerváltás óta érkezett legjelentősebb tőkeinjekció is - még az Orbán-kormány minisztereként tette -, s ennek fényében mostani győzelme személyes ambícióit tekintve egy hosszú menetelés végső állomásának is tekinthető.

Most is ezt, a hazai tudomány és kutatás szintjének emelését, az e célra jutó pénzösszegek évi 0,1 százalékos emelését, valamint közelmúltban tett érettségi-javaslatának megfelelően a közép- és felsőfokú oktatásban a huszonegyedik századi igényeknek megfelelően a természettudományos műveltség arányának növelését emelte ki célként bemutatkozó beszédében. Kérdés, hogy - legalábbis egy következő választásig - a szocialista kormány politikai erőterében, az Akadémia "feje fölé" kinevezett tárca nélküli miniszterrel hogyan sikerül ezt elérnie. Kijelentése, miszerint nem szeretne "fiókminiszter" lenni, göröngyös utat jósol. Persze lehet, hogy a tudósok már egy kormányváltásra készülnek, amit a főtitkári posztra - sokak meglepetésére - ugyancsak fölényesen megválasztott agrárszakember, a bennfentesek szerint szintén a parlamenti ellenzékhez húzó Németh Tamás személye is jelez.

Akárhogy is, az Akadémia megújulásában, a szóhasználatával "sajátos magyar hagyománynak" nevezett intézethálózat hatékonyabb pályára állításában, az időnkénti támadások visszaverésében az új elnöknek kulcsszerepe lesz. Bár első nyilatkozataiban gyors változtatásokat, pláne üresen csengő reformot nem ígért Pálinkás, tapasztalatai, no meg világos felhatalmazása kezdeményező Akadémiát sejtet. Hogy mindezt a szélesebb tudományos közösségen belül milyen összetételű csapattal képzeli el, meglátjuk.