Következésképpen döntéseik megalapozottak és támadhatatlanok.

Igaz, időnként - úgy félévenként - akad némi probléma; mondjuk, valami női klasszis gyomron vág egy másikat a női bajnoki döntő negyedik mérkőzésén, hogy aztán ez a játékos semmilyen büntetést ne kapjon, ellenben föllépjen és parádézzon a finálé ötödik, záró találkozóján. Akkor - múlt májusban - "megfelelő eljárásjogi alap hiányában" nem tiltották el a soproni Matovicsot a pécsi Dapo szándékos, a tévéfelvételen jól látható gyomorba vágásáért, majd kollégáimmal azon tűnődtünk, milyen évet írunk (2007 volt), hogy a nem ítélő grémium ezzel a magyarázattal szolgáljon: "Utólag, videó alapján nem lehet határozni."

Nem logikus?

Most sem történt egyéb, mondhatni, semmi különös, csak annyi, hogy - amint azt lapunk elsőként megírta - az Albacomp-Paks férfi negyeddöntő végén az ideges székesfehérvári szurkolók bementek a pályára (mi sem természetesebb mifelénk az ilyesmi), s a három bíróból megrendszabályoztak két, amúgy európai találkozókon is gyakran foglalkoztatott, elismert kvalitású játékvezetőt: Vígh Pétert négyszer hátba, Bodnár Pétert egyszer tarkón vágták. Ehhez képest - amint azt az MTI hétfő este jelentette - a vendéglátókat 730 ezer forintos pénzbírsággal sújtották, hogy aztán az ember ismét tűnődni kezdjen: akkor ez most megint micsoda?

Tudniillik túl azon, hogy a szövetség vezetősége végig hallgatott, mint a sír - a vezérkar feltehetőleg úgy ítélte meg: két bíró megalázása teljesen helyénvaló -, ez volt az a helyzet, amelynél bármit is írnak a paragrafusok, most valami sokkal súlyosabbat illett volna lépni. Például kiadni egy kommünikét, hogy hát a jelenlegi szabályok rosszak, meg mi is olykor butuskák vagyunk kicsit, ám ez azért nem járja; együtt érzünk veled, Vígh Peti és Bodnár Peti, pfuj, agyelhagyott fehérvári drukkerek!

Azt már csak csöndben jegyzem meg, hogy kis kosárlabdánkban nem most atrocitáltak először játékvezetőt, illetve, hogy a pályabezárás mint büntetési tétel igenis szerepel a listán. Jó, jó, ne kérjünk lehetetlent: ahhoz át kéne nyálazni a szabálykönyvet, és - már megint milyen demagógok vagyunk! - felelősségteljesebben kellene ítélkezni.

Viszont reméljük, hogy legalább a pogi finom és friss volt.