A "tiszteletbeli szomszédságnak" megfelelően gyakorlatilag problémamentesnek jellemezte tegnap a cseh-magyar viszonyt Václav Klaus és Sólyom László.
Tiszteletbeli szomszédi cseh-magyar kapcsolatok
Csehszlovákia szétválása óta nincs közvetlen határ Magyarország és Csehország között, azóta szinte rituális fordulatnak számít a magas szintű találkozókon annak kinyilvánítása, hogy a két állam tiszteletbeli szomszédnak tekinti egymást. Václav Klaus tegnapi budapesti munkalátogatásán is többször elhangzott e szófordulat és a kapcsolatok alakulása lényegében alátámasztani látszik a hivatalos vélekedést. Sólyom László egyébként a Sándor-palotában négy nap után találkozott újra cseh kollégájával - legutóbb a közép-európai államfők macedóniai tanácskozásán ültek közös tárgyalóasztalnál.
Bármilyen gyakoriak azonban az eszmecserék magyar és cseh vezető politikusok között, hivatalos állami látogatáson Klaus legutóbb öt évvel ezelőtt járt Budapesten. Mint az államfők a megbeszélést követő sajtónyilatkozatukban elmondták, elsősorban kétoldalú és európai kérdésekről cseréltek véleményt. Összességében kölcsönös megelégedésre alakul a gazdasági együttműködés; az árucsere-forgalom éves értéke túljutott a négymillió eurón és évek óta 25 százalék körüli dinamikát mutat. Lendületesen bővülnek a kulturális és oktatási kapcsolatok is. Sólyom László elismeréssel nyugtázta, hogy a közeli jövőben a prágai Károly egyetemen beindul a hungarológiai oktatás.
A látogatásnak külön jelentőséget kölcsönzött, hogy jövőre Prága tölti be a soros uniós elnöki posztot. Ezzel kapcsolatban magyar részről kifejtették, hogy osztjuk az ezzel kapcsolatos cseh prioritásokat. Sólyom László megerősítette: Magyarország kész együttműködni a cseh elnökség alatt a régiót érintő témákban, és szakértőket küld majd Prágába a Nyugat-Balkánt érintő ismereteink hasznosítására.
A sokak által euroszkepticistának tartott Klaus a Sándor-palotában két unióval kapcsolatos megjegyzésével keltett leginkább figyelmet. A cseh elnök az EU további bővítése mellett tette le garast és fontosnak mondta, hogy e folyamat a lisszaboni szerződés után se álljon le. Másrészt szükségesnek minősítette, hogy az európai energiapolitikáról folyó vita "visszatérjen bizonyos ésszerűséghez" és az "irracionális harc" helyett arra kell törekedni, hogy Európának kellő mennyiségű, olcsó és gazdaságos energia álljon rendelkezésére.