Kis lépések - nagy botlások

A közlekedésbiztonság javítására irányuló, új, bizarr jogalkotói intézkedéseket látva komolyan töprengek azon, hogy visszaküldöm a rendőrtiszti főiskolai diplomámat. Az irreális büntetési tételek hallatán az a gyanú ébredt bennem, hogy egykori szeretett, tisztelt büntetőjog tanárom bizonyára ostobaságokkal tömte tele a fejemet.

Dr. Kratochwill Ferenc ugyanis azt tanította, hogy nem a büntetési tételek nagysága, hanem a büntetés elkerülhetetlenségének tudata az, ami visszatarthatja a szabályszegéstől polgártársainkat. Ez (volt?) az egyik leggyakrabban hangoztatott érv a halálbüntetés megszüntetésével kapcsolatosan is. Dr. Kratochwill Ferenccel bizonyára ma is egyetértenénk abban, hogy nem a büntetési tételeket kellene növelni - hanem a rendőrség közterületi jelenlétét.

1200 rendőr hiányzik a BRFK állományából. A budapesti kerületek jelentős részében gyakorlatilag nincs szolgálatos rendőr az utcán. Saját tapasztalataim alapján állítom: a fővárosban nem érzékelhető a közlekedés rendészet tevékenysége - hogy az autópályákról ne is beszéljünk. A közlekedési morál nem egyik napról a másikra vált olyanná, amilyen. Lépésről lépésre következett be ez a tarthatatlan helyzet - olyan ütemben, ahogy a rendőri jelenlét csökkent közterületeinken.

Keserű nevetéssel olvasom a bejelentett traffipaxdömpingről és az autópályákon kihelyezett automata sebességmérők számának gyarapításáról szóló tudósításokat is: egyszerű számítással megállapítható, hogy az eszközök számának növelése olyan méretű adathalmazt eredményez majd, amit szinte lehetetlen lesz feldolgozni. Még valami. Ha egy záróvonal-átlépésért a tizenöt éves gépkocsijával közlekedő, tetten ért családapának százezer forintot kellene befizetnie, alighanem a büntetés elzárásra való átváltoztatását kell majd választania. Közmunkára történő átváltásra ugyanis az önkormányzatok túlnyomó többségénél - közmunka hiányában - nincs lehetőség... Végiggondolta ezt valaki? Tisztában vannak-e a döntéshozók azzal, hogy a szabálysértési hatóságok által kivetett bírságok növekvő hányada behajthatatlan? Az elmúlt évtizedekben egyetlen olyan rendőri felső vezetőre sem emlékszem, aki hivatalba lépését követően - helyesen - ne a rendőrség közterületi jelenlétének fokozását ígérte volna.

Ez lenne a valódi megoldás. Egymást érik a dörgedelmes nyilatkozatok, hangos fogadkozások, az át- meg átszervezések: a közterületi rendőrhiány azonban változatlan. Nem tudom, kiknek a fejéből pattantak ki a közlekedési szabálysértések büntetési tételeire vonatkozó, drasztikus elképzelések. Talán ugyanazok a "szakemberek" állnak a háttérben, akik megszüntették a Belügyminisztériumot. Akik olykor citromok, virgácsok, miegymás osztogatására kényszerítik az ilyesfajta gyagyaságokat meglepően jól tűrő közlekedési rendőröket. Akik annak idején magasröptű és mélyenszántó értekezéseket szenteltek a harmadik féklámpák használata ellen - hogy egy idő után már a bevezetés mellett érveljenek. Nekik köszönhető az is, hogy az elmúlt évben pánikszerűen menekült nyugdíjba a rendőri állomány derékhada - hosszú évekre betölthetetlen űrt hagyva maga után a szakmai tapasztalatok és az intézkedési készség területén.

Semmi sem rombolja jobban az önkéntes jogkövetés melletti elkötelezettséget, mint a szakszerűtlen, életidegen és betarthatatlan rendelkezések. Az olyanok, mint amilyeneket éppen most vezetnek be.

Fábián L. Gyula

Budapest

Egérút

A 4-es metró építése már eddig is erősen megtépázta az amúgy is az őrületbe kergetett pesti autósok idegeit. Megszoktuk (bár ezt nem lehet), hogy tavasztól őszig a fejetlenül időzített útfelújítások miatt, telente meg a kátyúktól nem lehet közlekedni.

A városvezetés évekkel ezelőtt kijelentette, hogy szakít a népnyúzó kommunista/kádárista hagyományokkal; a nagyobb felújítások, útlezárások alkalmával többé nem jelöl ki terelő útvonalakat: menjen, ki merre lát. Az autósok leleményesek, megtalálják a legjobb menekülő útvonalat. Most a Baross tér teljes lezárását agyalták ki derék városvezetőink. Hogy ezt maguktól találták ki, vagy jól fizetett tanácsadók segítségével, nem tudni. Az sem zárható ki, hogy valaki ármányos módon rejtélyes tartalmú cukorkát adott nekik, végül is volt már ilyen legújabb kori történelmünkben. Tény viszont, hogy mostantól Zugló - amelynek a Thököly út az egyetlen, a kerület belsejében, a centrum irányába vezető útja - gyakorlatilag el lesz vágva a külvilágtól. Na és? Menjen, ki merre lát. Hogy közben Budapesten nagyítóval sem lehet P+R parkolót találni (ingyeneset pláne), nem zavar senkit sem. Ahogy az sem, hogy a BKV lassan minden járatát leépíti, miközben, ha egyebekben nem is, a budapesti jegyárak tekintetében már sikerült az unió élvonalát utolérni. A városvezetés eme húzása - azon kívül, hogy az autósokat sokadszor is alaposan "megszívatja", további két szempontból is átgondolatlan. Egyrészt a hányatott sorsú négyes metrót - kiagyalóival egyetemben - eddigi hívei is a pokolba fogják kívánni. Ez a mi bajunk, gondolhatják, 2040-re úgyis elkészül, legfeljebb nem áll majd meg a Kálvin téren.

Azon viszont elgondolkodhattak volna, mi lesz, ha a két év múlva esedékes önkormányzati választásokon az autósok nem elhanyagolható tábora is hasonlóan gondolkodik majd városházi vezetőiről: menjen, ki merre lát... S bár ez már az ő bajuk lesz, tapasztalatból tudhatjuk; ők könnyebben megtalálják majd a "terelőutat".

Sebes Andor

Budapest

Sztrájk: jogtörés!

A közel húsz éve született sztrájktörvény 4. §-a szerint "annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmi tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél - csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik." Nem lehet tehát sztrájkolni akkor, ha az elégséges szolgáltatás nincsen biztosítva. A törvényből kétségtelenül hiányzik, hogy mi a teendő a megegyezés hiánya esetén, ám ez nem teszi semmissé a sztrájkjogot korlátozó előírást, ami azonban sem a BKV szakszervezeteinek vezetőit, sem a VDSZSZ-t, de úgy tűnik, a jogállamiság felett őrködni hivatott intézményeket és személyeket sem érdekli különösebben. A VDSZSZ ráadásul bevezette a határozatlan időre szóló gördülősztrájk fogalmát, melynek értelmében akkor állítja le, illetve indítja el a vonatokat, amikor azt úri kedvük tartja.

A sztrájkjog alkotmányos jog, amit az alkotmány 70/C §-ának (2) bekezdése szerint "az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni". E keretek átlépése visszaélés a sztrájkjoggal, ami sérti százezrek munkához, tanuláshoz, pihenéshez, szabad mozgáshoz, egészséghez való alkotmányos jogát. Beszélhetünk-e jogbiztonságról, ha nem csak az elégséges szolgáltatás marad el, de - főleg a vasúti közlekedés esetében - a kellő időben történő megfelelő tájékoztatás is, ami lehetetlenné teszi a lakosság felkészülését?

Nemcsak az a megdöbbentő, hogy közel húsz év nem volt elegendő arra, hogy a törvény hiányosságait pótolják, de még inkább az, hogy felelős (?) szakszervezeti vezetők, politikusok, sőt jogászok még ma sem tartják ezt szükségesnek. A szakszervezetek szíves figyelmét felhívnám arra, hogy nekik annak a sok százezernyi dolgozónak az érdekeit is képviselni kellene, akiket a felsorolt jogsérelmek mellett anyagilag is érint a sztrájktörvény ily módon történő megsértése. Érdeklődéssel várom, hogy az erre hivatottak (IRM, Országgyűlés, Alkotmánybíróság stb.) mikor teszik meg a szükséges lépéseket, és mikor jut eszébe valakinek, hogy a sztrájktörvény 4. §-ának megsértése címén kérje a jogellenesség kimondását.

Az elmondottaknak nem ellentmondó követelmény, hogy nemcsak a "gördülő"-sztrájknak kell gátat szabni, de a BKV (és a MÁV) évről évre továbbgördülő problémáira is haladéktalanul megoldást kell találni.

Kerekes Ottó

Budapest

De milyen hab?

Somlyódy László akadémikus érdekes cikkéből (Hab a Rábán, március 21.) kiderül, hogy mind a magyar, mind az osztrák kutatók a víz felületi feszültségének csökkentéséért felelős vegyületeket vizsgálják, mint potenciális Rába-hab-stabilizáló komponenseket. Valóban, ha a Rába habzásáért a vízben oldott vegyület a felelős, akkor ez a helyes tudományos út. A cikkből azonban kiderül, hogy ez az út nem vezetett egyértelmű eredményre.

Ám létezik egy másik fizikai-kémiai mechanizmus is a habok stabilizálására. E szerint a hab a vízben lebegő, a mikrométer vagy akár annál kisebb, a nanométer mérettartományba eső szilárd részecskéknek köszönhetően stabilizálódik. Amenynyiben ezen részecskék felülete olyan, hogy a vízbe keveredő légbuborék és a víz határfelületén szeret elhelyezkedni, akkor a részecskék képesek stabilizálni a buborékokat. Ebben az esetben a fizikai-kémiai kulcsparaméter nem a (minél kisebb) felületi feszültség, hanem az optimális (70 fok) körüli peremszög. Ezen második mechanizmus szerint a hab annál stabilabb, minél nagyobb (és nem minél kisebb) a víz felületi feszültsége. A fizikai kémia persze bonyolult tudomány, hiszen a vízben oldott vegyületek és a vízben diszpergált nanorészecskék nyilván együtt hatnak.

A vízben oldott vegyületek jellemzően sokkal rövidebb életű (gyorsabban széteső) habzást okoznak, mint a vízben diszpergált vegyületek. A Rába habzása nyilván nem lenne ekkora probléma, ha a bukóknál és duzzasztóknál felvert hab perceken (de mindenképpen egy órán) belül eltűnne a felületről, mint ahogy ez a vízben oldott vegyületek által stabilizált habok esetében megszokott. Ha a képződött hab időben ennél stabilabb, akkor szinte biztos, hogy stabilizálódásáért nem a vízben oldott vegyületek, hanem a vízben diszpergált nanorészecskék a felelősek. Ezért érdemes lenne a téma kutatásába és a hatékony megoldás kidolgozásába bevonni a részecskékkel stabilizált habok hazai szakértőit. És persze még ennél is fontosabb lenne hallgatni Somlyódy akadémikus tanácsára, és habozás nélkül nemzeti kutatási projektet indítani a Rába-habzás ügyében. Ennek célja az, hogy a Rába mellett élő magyar lakosság jogos igényeit képviselő magyar politikusok kezébe olyan részletes és tudományosan megalapozott érvek, adatok és megoldási javaslatok kerüljenek, melyek segítenek elkerülni azt a veszélyt, hogy a politikailag nehezen kicsikart megoldások végül ne hozzanak Rába-habzást megszüntető megoldást.

Kaptay György

mérnök, az MTA doktora