Áll egy ember a manézs közepén, körülötte három tigris, feszültségnek nyoma sincs. A férfi elegáns, mosolyog, vékony ostorával olykor megkapirgálja a levegőt, olyasféle mozdulatokat tesz, mint egy karmester a megfontoltabb fajtából. Pedig ő is tudja, hogy a tigrisek hajlamosak sutba dobni a játékszabályokat, és néha mintegy desszertként fogyasztják az idomárokat. Hans-Ludwig Supmeyernek azonban elég rájuk mosolyognia, az állatok ugranak, táncolnak engedelmesen; tigrisei olyan szelídek, mintha három túlkoros aranyhörcsög dolgozna a manézsban. A néző már-már hajlamos azt gondolni, hogy a különleges fehér és rózsaszínű nagymacskákkal való rövid ismerkedés után maga is képes lenne mókázni velük. Miként a porondra lépő egyéb állatokkal is: a szépen idomított lovakkal vagy a bérház méretű indiai elefántokkal. És jó, hogy azt gondolja, mert így valahogy végtelenül könnyed az egész előadás: mosolygó állatidomárok, mosolygó akrobaták, naná, hogy mosolygó bohócok, és hasonlóképpen mosolygó nézők.

A Fővárosi Nagycirkusz új műsora bevallottan régimódi, ha tetszik, nosztalgikus egy kicsit. Fő attrakcióját az állatok jelentik, az Olaszországból érkezett, 1870-ben alapított, világhírű Togni cirkuszcsalád állatai, valamint az iskolalovaglás, a szabadidomítás, a pónilovak bemutatója. De bemutatkozási lehetőséget kapnak fiatal magyar artisták is. A műsorba lassacskán beleügyesedő bungee jumping-, vagy az ígéretes, és már régen hiányolt ugródeszka-akrobaták és a többiek. Látható mostanában divatos függönyszám, kajla, kedves, és mint kiderül, kötéltáncosként is kiváló bohóc (Devis Vassallo), két ezüstszínűre festett erőemelő (Silver Power), ezúttal egy férfi és egy nő, utóbbi korántsem csak dekoráció. Látható Eötvös Loránd, aki jeles névrokonához hasonlóan ugyancsak tudós, az ő tudománya a zsonglőrözés, és tulajdonképpen fellélegzünk, amikor végre hibázik: lám, mégsem valamiféle háromdimenziós filmtrükköt látunk...

Mostanában nagy vita kavarog akörül, hogy szabad-e, il-lik-e állatokat dolgoztatni a manézsban, ez a műsor azt sugallja: így alighanem szabad. A Togni család nem aggat állataira csiricsáré jelmezt, ízléstelen pántlikát, az idomárok inkább játszani tanítják őket. A Fővárosi Nagycirkusz új műsorában élvezetes pillanatokra talál majd gyerek, gyereklelkű felnőtt, csodálkozásra, mókára kapható néző, és most, néhány hónappal a nemzetközi cirkuszfesztivál után elégedjünk meg ennyivel. Végtére is nem lehet mindig ördögi világsztárokat, szokatlan produkciókat szerződtetni. A cirkusznak olykor fel kell mutatnia hagyományos arcát is, hogy a technikával dúsított művészetek világában néha eszünkbe jusson, mire képes az állat, az ember és a mosoly.

A cirkusz olykor hagyományos arcát mutatja